Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Az 1966. évi jeges ár

Lefekvés után nem sokáig álmatlankodtam, mert úgy éreztem, eleget tettem a kötelességemnek, s nyugodtan álhatók. Másnap igen rövid idő leforgása alatt tetőzött a vízszint, magassága megegyezett a töltés koronájával. Ekkor riasztották a rendőrséget, az állami és önkéntes tűzoltóságot, a munkásőrséget, majd a lakosságot. A helyzet kritikussá vált, mert a jégtorlaszok nem mozdultak. A víz nyomásának, a hatalmas jégtáblák romboló hatásának a bal oldali gát nem tudott ellenállni, s azt (a korabeli feljegyzések szerint) 21 óra 30 perckor nyolcvan méteres szakaszon átszakította. A kitóduló víz hátán „lovagló" félelmetes jégtáblák az ár útjába került fiatal telepítésű (10-15 centiméter átmérőjű fákból álló) nyárfaerdőt teljesen letarolták, utat törve a további pusztításhoz. Úgy hömpölygött, morajlott a víz és a jégáradat, mintha a mi szűkebb kis világunkat el akarta volna nyelni. A jobb parti védtöltés is megrongálódott. Nagy erővel megindult a védekezés, minden munkabíró felnőtt férfit riasztottak. Töltöttük a homokzsákokat, hotdtuk és raktuk őket a gát oldalára, koronájára, ahogyan a védekezésvezető szakember intézkedett. Ebben a kritikus időszakban eltendelték Füzesgyarmat részleges kiürítését, de a helyi és a füzesgyarmati emberek megfeszített közös munkája a jobb parti védtöltés szakadását megakadályozta, így ez a község megmenekült a veszélyhelyzetből. Az átvágás biztosítása érdekében az ÁKSz. osztag felvonult Varga Gyula mérnök visszaemlékezése Ahogy egy akkor védekezésre kirendelt vízügyi tervező mérnök visszaemlékezik. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) 60 fős Műszaki Tervezési Osztálya a Tengerész utcai irodaházban működött. 1966. február 9-én is ott dolgoztam nagy nyugalomban 9 fős tervező csoportommal. Telefonon ugyan már hallottuk, hogy a Központban nagy az izgalom, mert a hirtelen megenyhült idő miatt erősen megáradt a Berettyó folyó. De mi csak a kellemes 10 C fok meleget élveztük hazafelé menet. Le is feküdtünk este 10 óra után, fél órányit aludtam is, amikor csengetett az Igazgatóság gépkocsivezetője, közölte, hogy átszakadt a Berettyó folyó töltése, gyorsan öltözzek, mert fél óra múlva jön vissza értem a többi riasztott kollégával. Úgy is volt, fél 12-kor már bent is voltunk a védelmet vezető Papp Ferenc vízügyi igazgató szobájában Csipai Imrével és Kvasz Jenővel. Meghallgattuk a rövid eligazítást, hogy a Kutas belvízcsatorna jobb oldali depóniájánál próbáljuk lokalizálni a kiömlött vizet. A raktárban gumicsizmát, esőköpenyt vettünk fel, s elindultunk a VÍZIG sofőrével négyesben a nagy, ismeretlen feladatok felé. Berettyóújfaluban is megálltunk, hogy betájoljuk magunkat, de így is éjjel fél 2-re megérkeztünk Csökmöre, a község házába, leendő lokalizációs központunkba. Sötét volt, köd volt, teggel 6-ig nem sokat tudtunk tenni. Akkorra viszont sikerült szerezni egy Szuper-