Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Az 1966. évi jeges ár

négy nyílásközre osztotta az átfolyási szelvényt. Jégdugó képződés szempontjából ez volt a legkritikusabb hely - mint ahogy azt a későbbi események is igazolták. A szakadás előtti napon kaptuk a hírt, hogy a Berettyó felső szakaszán jégmozgást észleltek. Várható volt, hogy a következő napon a mi szakaszunkon is megkezdődik a zajlás. így is történt. Másnap a darvasi gátőr a délutáni órában jelentette, hogy recseg-ropog a jégpáncél és meg-megmozdul. Zalánffy főmérnök úr engem küldött ki helyszínelésre. Darvasig gépkocsival, onnan a gátőrházig, - mintegy 2 km hosszon - csak gyalog, bokáig érő sárban tudtam eljutni. 16-17 óra között értünk a hídhoz. Valóban a teljes vízfelületet összefüggő jégpáncél borította és időnként megmozdulva néhány métert haladt előre. Jelen voltunk, amint a hídnak a mederben lévő cölöpjármát a jég megemelte, kifordította és a hídszerkezet belehullott a mozgó jégtáblákra. A gátőr azt mondta érzi, hogy a töltés mozog a lába alatt. Nem túl nagy meggyőződéssel nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj. Szerencsére ott nem is lett. Már sötétben visszagyalogoltam a községbe, ahonnan gépkocsival mentem a szeghalmi a védelmi központba. Belépve az irodának és halószobának használt helyiségbe Zalánffy főmérnök úr idegesen telefonált az árvédelmi vonalon, s mikor engem meglátott azzal fejezte be a mondatot, hogy „Gááábos kaartárs máris iindul!" Kiderült, hogy Szilágyi Lajossal beszélt, akit a csökmői gátőrházhoz küldtek néhány kubikossal azért, hogy a gátőrház megvédése céljából a töltésen nyúlgátat építsenek, amenynyiben a vízszint továbbra is ilyen rohamosan (15-20 cm/óra) emelkedik. Egyidejűleg egy másik brigádot is a gátőrházhoz irányítottak, akiket Csökmőről egy traktor által vontatott pótkocsin földúton szállítottak a gátőrházhoz. Nyúlgát építésére azonban nem került sor, mert mire Szilágyi Lajosék megtették a 4 km távolságot a Szabadság-híd és a gátőrház között a jég már helyenként a töltés koronával színeit, sőt az őrház fölött a gátat már meghágta a víz és a jégtáblákat átvitte a töltésen. (Jégtáblák ellen nyúlgáttal védekezni nem lehet.) Figyelmüket így az őrházban lévő értékek mentésére és a gátőrháznál levő vízmércén a vízállás alakulására fordították. A gátőr eközben a jószágokat elhajtotta Szeghalom felé (juhok, tehenek.) Az idő teltével azt tapasztalták, hogy a vízszint már nem emelkedik tovább, sőt lassan süllyedni kezd. Ebből arra következtettek, hogy a töltésen átfolyó víz megbontotta a gátat, tehát a gátszakadás elkezdődött. Közben a csökmői kubikos brigád közeledett a őrház felé. Már sötét volt, mikor a traktorvezető a reflektor fényében észrevette, hogy velük szemben vízáradat közeledik, leugrott a traktorról, lekapcsolta a pótkocsit, a traktorral megfordult, otthagyta a pótkocsit a 13 emberrel, s elhajtott. Az emberek elmondása szerint a víz olyan gyorsan közeledett, hogy már a traktorvezető is vízben állt, mikor a pótkocsit leoldotta.A pótkocsin rekedt emberek kétségbeesetten kiabáltak segítségért. A gátőrháznál hallották a segélykiáltásokat, és ezt a tényt jelentette Szilágyi Lajos a védelemvezető Zalánffy főmérnök kartársnak, amikor én Darvasról megérkezve beléptem az irodába. (Ez volt egyébként az utolsó telefonkapcsolat a gátőrház és a védelemvezetői iroda között, mivel a jégtáblák kiborították a telefonoszlopot.) Én ekkor azt a feladatot kaptam, hogy menjek a helyszínre, s próbáljak segíteni. Szeghalomban volt egy katonai egység is szintén védelmi feladatok ellátása céljából. A törzshelyükön a parancsnoktól egy motorcsónakot kértem (vezetővel), a tetmelőszövetkezettől pedig két lovas fogatot, mivel egyéb járművel a felázott töltésen a szállítást nem lehetett megoldani. (Amíg a fogatok előálltak és felraktuk az egyikre a több mázsás úszótestet, a másikra az ugyancsak több mázsás ROCSÓ motortestet, beletelt kb. 2,00 óra. (A töltés annyira el volt ázva, hogy a kocsi kerekei 25-30 cm-re süllyedtek a sárba, a mi gumicsizmáink is ugyancsak cuppogtak, amíg a vaksötétben baktattunk a gátőrház felé. Az út is igénybe vett 1,5 órát. A gátőrházhoz érve terepszemlét tartottunk. Elmentünk a töltésen a szakadás helyéhez, ami kb. 200-250 m-re volt a gátőrház felett. A töltéskoronán - az