Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Jeles műszakiak a Hortobágy és a Berettyó medencéjében

lépjen be az elméleti ismeretek megszerzése végett a pesti egyetem mérnöki karára. Az Institutum Geometricum két éves tanfolyamát végig kitűnő eredménnyel végezte el, s 1816. november 30-án kapta meg a mérnöki oklevelet. 1817-ben és 1818-ban Zemplén és Veszprém vármegyékben úrbéri erdő mérésekkel foglalkozott, majd 1819. március 11-én a Helytartótanács kinevezte napidíjas mérnökké és a Tisza, valamint a Körös-Berettyó folyók vízrajzi felvételéhez helyezték. Ekkor lett Vásárhelyi Nagyváradon Huszár Mátyás munkatársa, s bár a kapcsolat nem mindig volt felhőtlen a főnök és beosztottja között, a nagyváradi évek ennek ellenére bizonyára kedvező hatással voltak a fiatal Vásárhelyi későbbi munkájára. A Körösök és a Berettyó völgyében végzett munkák befejezése után Huszárral együtt Vásárhelyi is a Duna-mappációhoz került. Itt is olyan nagy szorgalommal és kiváló képességgel végezte munkáját, hogy Huszár kegyvesztése és leváltása után az Országos Építési Igazgatóság javaslatára 1829. április 14-én a Helytartótanács Vásárhelyit bízta meg a dunai fölmérések vezetésével, valamint az aldunai hajózási mérnöki állás ideiglenes betöltésével. Amikor Vásárhelyi a dunai mappáció vezetését átvette, a Felső- és Középső Dunát árterével együtt Péterváradig csaknem teljesen felmérték és térképeken feldolgozták. A nehéz munka azonban még csak ezután kezdődött. 1831-től kezdték meg a folyam vízrajzi felvételeit Petronelltől kiindulva, 1832-ben készítették el a magyarországi AlDuna térképét Új-Palánkától a Vaskapuig. 1833-ban sikerült a még hiányzó - Orsova és a Traján híd közötti — részt is hely- és vízrajzi tekintetben is felvenni. Olyan nagyszerű mérések, térképek és szabályozási tervek voltak ezek, hogy azokat az Al-Duna végleges szabályozása során a XIX. század végi kivitelezésnél is fel tudták használni! Ezalatt egyre nagyobb teret nyer a dunai hajózás megoldása is, Vásárhelyi tervei és javaslatai alapján foglalkoznak a hajózási akadályokat képező sziklák eltávolításán. 1833. július 13-án Pancsován találkozott Vásárhelyi Széchenyivel, s ekkor állapították meg a hajózással kapcsolatos főbb teendőket. Az időközben felmerült politikai ellentétek ellenére az Izlás- és Tachtalia zuhatagoknál építendő csatorna terveit Vásárhelyi elkészítette, s 1834. július 16-án előterjesztette. Ugyanez év őszén főbb vonásaiban elkészítették a Vaskapu általános szabályozási tervét is. A felvételek és a tervezések haladásával egyidejűleg Széchenyi és Vásárhelyi is megállapította, hogy a hajózási akadályok egyelőre nem távolíthatók el, ezért a Duna bal partján megfelelő vontatóút kiépítésére van szükség. Angliai tanulmányútjáról hazatérve Vásárhelyi 1834-ben meg is kezdte a vontató út kiépítését, melyet aztán igen nehéz, veszélyes munkák után 1837-ben adtak át a forgalomnak. Vásárhelyi ezzel be is fejezte Al-Dunai működését, s 1837-ben kinevezték az Országos Építési Igazgatósághoz első hajózási mérnökké. Időközben a Magyar Tudós Társaság is elismerte szakirodalmi munkásságát és 1835. szeptember 14-én levelező, 1840-ben pedig rendes tagjává választotta. Székfoglaló beszédét 1840. június 1-én tartotta az Akadémián „A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példájára" címmel. (Ezt az értekezését a korábbi fejezetekben ismertettük). Ugyanerre az időszakra esik a Rába szabályozása körüli működése is, mivel Vásárhelyi felügyelete alatt készültek el 1838-ig azok a tervek, melyeket a kormány által kiküldött szakemberek a Hanságra és az 1835-ben megnyitott Fertő-tó lecsapoló csatornára készítettek.