Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Jeles műszakiak a Hortobágy és a Berettyó medencéjében

Huszár a felvételi munkákhoz új, korszerű műszereket kapott, amelyekkel a munkát 1818 szeptemberében megkezdték. Huszárnak sok beosztott mérnöke volt, sokszor 18-25-en is dolgoztak a nagyváradi Körös-szabályozási hivatalban, köztük Vásárhelyi Pál és Lányi Sámuel. A térképezés abban az időben igen fárasztó és kimerítő munka volt. A mérnökök tavasztól őszig kinn dolgoztak a terepen, a téli hónapokban pedig napi 9-12 órai munkával, nem egyszer gyertyafény mellett végezték a térképszerkesztést és a rajzokat. A napi 12-14 órás terepmunka végzése közben kénytelenek voltak ideiglenes és végleges hidakat építeni, mert a töméntelen vízfolyáson csak így tudtak előrehaladni. A Körös-vidék abban az időben kies, ligetes táj volt, de a lápos, mocsaras terület rengeteg veszélyt rejtett magában, mivel tele volt maláriát terjesztő szúnyogokkal és betegségeket okozó egyéb férgekkel. Huszár egyik mérnöke - Amizoni József is - az itt szerzett betegségbe halt bele. A térképek egyöntetűségét háromszögeléssel biztosították. A háromszögelést Pest mellett kezdték meg, s egy itt létesített alapvonalból kiindulva érkeztek el Pest, Csongrád, Békés, Szabolcs és Bihar vármegyéken keresztül a keleti országrészekhez, ahol csatlakoztak a békéscsabai és szabolcsi alapvonalhoz. Mivel a háromszögelés a szintezéshez szükséges alaptérképek elkészítését is szolgálta, elsősorban a Berettyó, Sebes-Körös, Fekete-Körös és a Fehér-Körös mentén haladtak előre a háromszög-láncolattal. A háromszögelés mellett a részletes terepfelvételt is nagy ütemben folytatták. A folyókról a hossz-szelvények mellett kereszt-szelvényeket is készítettek és elvégezték a folyóvizek sebességének mérését is. Huszár az általa irányított térképészeti munka mellett a Helytartótanács felszólítására elkészítette a Körösök, a Kakát, a Hortobágy és a Tisza szintezéséhez szükséges módszertant. Ezt tekinthetjük az első magyar részletes és szabatos szintezési utasításnak. Huszár kíméletlen munkatempót diktált nemcsak magának, hanem munkatársainak is, ennek során aztán még a kényelmes munkaerőnek egyáltalán nem tekinthető Vásárhelyivel is összekülönbözött, és igen sok ellenséget szerzett magának. De ennek eredménye lett, hogy 1823 novemberére a felvételeket befejezték, 1924 nyarára pedig már a térképészeti munka is elkészült, s a 70 db finom kivitelű szelvény már csak sokszorosításra várt. A Körös-völgy térképeinek elkészítése után Huszárt a Duna-mappáció irányításával bízták meg. 12 mérnökével olyan iramban dolgozik, hogy 1925 őszére felmérik Óbudáig a felső Duna szakaszt, 1826 végére pedig már a Mohácsi szigetnél sűrítik a hálózatot. Ekkor érkezett Huszár sikerei csúcsára. A nemzeti öntudat ébredése, a magyar nyelvnek megvetett állapotából történő kiemelése és a felvilágosult írók tevékenysége magával ragadja őt is, és 1827 március 20-án magyar nyelven adja be terjedelmes jelentését a Duna-mappáció állásáról és jelentőségéről a Helytartótanácshoz, ahova addig csak latin, vagy német nyelven lehetett beadványt intézni. Jelentését felettesei értékesnek találják, de a magyar nyelv használata miatt Huszárt megróják. Miközben nagy lelkesedéssel készül a Duna-mappáció háromszögeléseinek befejezése után a szintezési munkákra, előszedik a Körös-vidék felvételeit, és kijelentik, hogy a Körösök szabályozását nem lehet tovább halasztani, s kinevezik Huszárt a Körösök