Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
ló rendszerből időszakosan és időeltolódással érkező vizet a medertározás révén teljesen kihasználhassák. A vízlépcsők sorozatával kívánták elérni azt, hogy a legtöbb helyen gravitációsan lehessen kivezetni a vizet, vagy ahol ez nem lehetséges, ott legalább alacsony átemelési magasság jöjjön létre. A tiszai vízlépcsőkkel évente 3 milliárd m 3 vizet szántak az előbb említett 1 millió kh [580 ezer ha] öntözéséhez, biztosítani kívánták a folyó elsőrendű vízi úttá fejlesztéséhez szükséges feltételeket, s a vízerőhasznosítást (három vízlépcső megépítését alapul véve) átlagosan évi 200 millió kWó-ra tervezték. A már épülő Tiszalöki Vízlépcső mellett szóba került egy tiszaburai, egy csongrádi és/vagy szegedi duzzasztó, de ez utóbbiak elhelyezését és méreteit a jugoszláviai folyószakaszon tervezett óbecsei vízlépcsőtől tették függővé. Már az elkövetkező 15 éven túl mutatott az az elképzelés, amely szerint a tiszalöki duzzasztó felett Vásárosnaménynál építendő vízlépcsővel a folyó hajózhatósága az országhatárig volna kiterjeszthető, a Szamos pedig Rápoltig állna a víziközlekedés rendelkezésére. Mindezek az elképzelések feltételezték a Duna-Tisza-csatorna létét is, hiszen a Tiszabura alatti déli területek vízhiányát ezen a csatornán átvezetett vízzel kívánták kiegyenlíteni 16 . Számoltak azzal is, hogy a Romániával történő megegyezés esetén a tervezett Visó-völgyi tározóból 17 is jut víz (200-250 millió m 3 ) a magyat Alföldre. Ennek összegyűjtését a hortobágyi halastó mellett kialakított tározótavak - a Nagyhortobágyi tározó (250 millió m 3 ) - rendszerével gondolták biztosítani 18 . Ugyancsak a tervek között szerepelt a Nagyiván hatáfában kialakítandó tározó (90 millió m 3 ), amelyet az öntözési idény vízigényének kielégítése mellett haltenyésztésre és belvíz befogadására is alkalmassá kívántak tenni. A Duna-Tisza-csatornából öntözési céllal 45 m 3 /s-ot kívántak kivezetni. A Visóvölgyi tározóról írták a szerzők, hogy az kedvezően beilleszthető a magyarországi vízpótló rendszerbe, de annak nem pótolhatatlan elemel 127 km 2-en (22 ezer kh-on) torozott 250 millió m 3 vízzel.
