Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Vízhasznosítás a két világháború közötti időszakban
termelés biztosítása nélkül népességünk szociális emelkedése nem várható. Ezért a beruházások költségeit államsegély formájában gondoljuk a vízitársulatok részére biztosítani. A társulatok viseljék a müvek jókarbantartásának, az árvédekezésnek és a társulati ügyvitelnek költségeit, a költséges beruházásokat vállalja az egész nemzet közössége. " Ami a hajózhatás, öntözés és a vízerőhasznosítás kapcsolatát illeti, a munkaterv négy tiszai vízlépcső (Tiszalök, Tiszafüred, Szolnok, Szeged) megépítésével számolt. A súlypontban természetesen az öntözés szerepelt. Hogy semmi kétsége ne legyen senkinek, a szövegben kiemelten szetepelt az, hogy: „Az öntözési törvényben foglalt munkálatoknak folytatását és befejezését szolgálatunk egyik legalapvetőbb és legfontosabb feladatának tekintjük. Az elképzelések szerint a Tiszalöknél kiágazó nagy csatorna, valamint a kapcsolódó műtárgyak összesen 260 000 kh öntözését teszik majd lehetővé, s ebből 200 000 kh öntözése a nagy hajózható öntöző főcsatorna (az azóta megépült Keleti-főcsatorna) feladata lesz. Jóllehet nem tartozott a vízügyi műszaki szolgálat feladatkörébe az ivóvízellátás 27 (no és persze a szennyvíz-csatornázás sem), a munkaterv készítői mégsem hagyhatták szó nélkül ennek a területnek gondját-baját, hiszen az ország lakosságának ekkor 78 %-a kútvizet ivott, s a hivatalos vizsgálatok szerint e kutak háromnegyed része fertőzött volt. Elképzeléseik szerint a falusi lakosság vízellátásának megoldásához egy 60 millió pengős program elegendő lehet, ha az előirányzott összeget 50-90%-os államsegélyként használja fel a kormány az érintett községek támogatásáfa. Ebben az esetben 30 év alatt 2000 község vízellátása oldható meg 28 . A teljes munkaterv megoldása persze nem csupán pénzkérdés, s ezt a szerzők is tudták. Alapfeltételnek tekintették a program tudományos megalapozását, a „felszíni és földalatti vízkészletek számbavételét és a magyar medence vízháztartására vonatkozó törvényszerűségek megállapítását". A vízügyi szolgálat ebben a korban csak annyiban foglalkozott a falu vízellátásának feladataival, hogy - külön kérésre — elkészítette a községi vízvezeték terveit. Tanulságos, hogy a munkaterv csak a mezőgazdasági jellegű községek egészséges vízellátásának gondolatával foglalkozott, a városok mindebből kimaradtak.
