Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon
• a tározó mintegy 100 km 2-es vízfelületével az ország ideális horgászvize lett, amely egyben az alsóbb folyószakasz halbölcsője is, • idegenforgalmi jelentősége ma már kiemelkedő. A megvalósult műszaki létesítmények tehát több vonatkozásban hasznosak. Mindent egybevetve semmit nem von le az alkotók, a megvalósításban részt vevők érdemeiből, ha a jövőre vonatkozóan a vízügyi műszaki, gazdasági, az üdülési és idegenforgalmi tapasztalatait is figyelembe véve, a mai adottságokból kiindulva, a valóságos igények kielégítésére törekedve újra fogalmazzák a célokat. A Tisza-tó egyik arca napjainkban: az abádszalóki strand A halászati vízhasznosításról A nagy átfogó vízszabályozások előtti időkben a Tisza és mellékfolyóinak meg-megismétlődő áradásai olyan sekély vízbontást hoztak létre az ártereken, amely igen kedvezett a halak szaporodásának, s így fejlett halászélet is kialakulhatott. A vízrendezések befejeztével azonban igen erős visszaesés történt e téren, s ha hihetünk a kultúrmérnöki szolgálat halászati felügyelőjének közel egy évszázada tett kijelentésének, akkor szomorúan kell rögzítenünk a Tisza-szabályozás hátrányakénr, hogy az egykori halállománynak mindössze egy-két százaléka maradt továbbra is a vízrendszer lakója. A szabályozott vízfolyásokon - Hortobágy, Kösely, Árkus-csatorna, Hamvas-csatorna, Berettyó, Hortobágy—Berettyó — a halak számára ívóhely nemigen akadt. A halállomány végzetes megcsappanásából származó veszteségeiket a halászok úgy próbálták csökkenteni, hogy kíméletlenül lehalászták a vizeket, de nem gondoskodtak az ivadékok pótlásáról. A folyami halászatban hosszú idő után a Tiszalöki Öntözőrendszer kialakítását követően lehetett valamit érdemben előrelépni. A szabályozott vízfolyásokon öntözővizet is szállítanak és a víz helyenként elönti a hullámteteket, azokban nyáron is van víz és nagy részük összeköttetésben matad a főmederrel. így az ívatás és a természetes szaporodás lehetősége bizonyos mértékig megteremtődött. Hosszú hanyatlás után, 1956-tól
