Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

Míg területünk keleti részén a Tisza, nyugaton az Ös-Sajó és a Hernád végzett feltöltő munkát. Ezek az alsó-pleisztocénben keletkezett porózus képződmények hazánk legjelentősebb víztározói, s erre települt a fúrt kutak 80%-a. A feltöltődés után, a középső pleisztocénben a folyók munkaereje már csökkent, finomabb szemcséjű homok került a területre, s mivel ezek áteresztő képessége kisebb, az ezen rétegre telepített kutak vízhozama is gyengébb. A felső-pleisztocénben bekövetkezett süllyedés azonban ismét megnövelte a folyók munkaerejét, durvább szemcséjű homok került a területre, ezért az e rétegekbe telepített kutak vízhozama ismét jelentős. Az ó Pleisztocénban a Kárpát medencében is bekövetkezett a jégkorszak. Egymást váltották a glaciális és interglaciális időszakok. Az utolsó jégkorszakban, a würmben, mintegy 100 ezer évvel ezelőtt a Tisza és a Szamos elhagyta nyítségi hordalékkúpját, s medtét a mai Ér-Berettyó-Körös-völgybe helyezte át. Az Északkeleti-Kárpátokból érkező Tapoly, Ondova, Labore. Ung és Latorca továbbra is a Nyírségen keresztül folyt déli irányba és a mai Alsó Nyírvíz vidéken ömlött az Ér—Berettyó-völgyben kanyargó Tiszába.

9 A felső-pleisztocénben, mintegy 25 ezer évvel ezelőtt a Nyírséget keletről és északról övező területek süllyedni kezdtek. Mivel a beregi süllyedés nagyobb volt (mintegy 2030 m), mint a szatmári síkságé, a Tisza elhagyta az Ér-Berettyó-völgyet, s előbb nyugatra, majd északnyugati itányba, végül délre fordult. Előbb a Hajdúhátság nyugati oldalán vonult a Körösök völgye felé, majd fokozatosan nyugattá helyezte át medrét, bebarangolva jóformán a Hortobágy egész területét. A sokat kalandozó, hatalmas kanyarulatokat fejlesztő lomha folyót végül a Hortobágyról a Jászság fokozatos süllyedése térítette el, s vezette mai helyére.

10 A Tisza ettől kezdve a Nyírségtől északra vette fel az Északkeleti-Kárpátok folyóit, valósággal lefejezve ezeket. Ettől kezdve megszűnt ezeknek a folyóknak a nyírségi felszínt formáló munkája. Az élővizek nélkül maradt Nyírség a 22-27 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett újabb hideg és száraz időszakokban elsztyeppésedett, a gyér növényzet nem tudott védelmet nyújtani az északkeleti és északnyugati szelek ellen, s a megindult homokmozgás átalakította a hordalékkúpok felszínét. Változatos felszín jött létre és a szél eltüntette, vagy megszabdalta a korábbi folyómedreket. A folyók medréből a szél által kifújt finom homokot, valamint a hegységek felaprózódott kőzeteinek porát a légátamlás messze elszállította. A következő melegebb és nedvesebb időszakban ez lösszé, ahol pedig a finom homok közé por is keveredett, homokos lösszé alakult és belepte a homokbuckás felszínt. Helyenként 5-50 m vastag lösztakaró jött létre, így pl. a Hajdúhátságon, az ettől északkeletre lévő területeken pedig homokos löszt és löszös homokot találunk. így alakult ki az Ér hordalékkúpját fedő lösztakaró is a folyók árterének és a szétfagyott kőzetek porából.

11 Amikor a folyók áttörtek hordalékkúpjukon, a síkságra kiérve az ártereken folytatták tevékenységüket. A meder közelében kialakultak a környezetüknél 2-3 m-rel magasabb folyóhátak, melyeket csak nagy áradások idején öntöttek el a folyók. Folyóhátak 9 Borsy id. mű 18.p. 0 Borsy id. mű 34.p. Papp Antal: A Nagy- és Kissárrét vidékének régi vízrajza. Debrecen, 1956. 2-4. p.