Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
és az elöntések. Az érdekeltek úgy étezték, hogy a szabályozás rendszere hibás és vissza kell állítani az eredeti állapotot. A szakemberek viszont tudták, hogy a jól és megfelelő magasságra kiépített gátak ellenállnak az áthullámoknak, ezért hozzáfogtak a töltések erősítéséhez és újjászervezték az árvédelmi szolgálatot. Az árvizek 25 tanulságait levonva a századfordulóig a Berettyó jobb és bal partján kiépítettek 152 km védtöltést egy méteres magassági biztonsággal az 1881. évi árvízszint felett. A töltéskorona szélessége a felső szakaszon 3 m, az alsón 4 m volt, a rézsű dőlését a mentett oldalon 1:2, a víz felől 1:3 hajlásúra építették, s ezt a mélyebb fekvésű helyeken 3 m koronaszélességű padkával erősítették meg. Még be sem fejeződtek az ármentesítési munkálatok, az érdekeltek máris keserűen tapasztalták, hogy nem elegendő a területet a folyók áradásaitól megmenteni, biztosítani kell azt a belvizek elöntései ellen is. A Berettyó árterére szabadon tört be a Hortobágy, a Kalló, az Ér, a Kösmő és a Kis-Körös vize, de az árterüleren belül is számos vízfolyás képződött. Amikor a Hortobágyon lefolyó vizek rendezésére 1879-ben külön társulat alakult, a Berettyó Társulat is tagja lett az új szervezetnek, s elvállalta a mezőtúr-borzi szakasz építési költségeinek 2/5 részét. A többi vízfolyás rendezését azonban a Társulat önállóan végezte. A rendezés során megépült a Kék-Kálló-főcsatorna 26 , melynek két ága összesen 58 km hosszú, fenékszélessége 2-18 m között változik, s nemcsak a Berettyó Tátsulat, hanem a később alakult Alsónyírvíz Társulat vizeit is levezeti a Berettyóba, egy - a folyóval 11 km hosszban párhuzamosan kiépített - csatornán, melynek bal parti töltéséhez a Berettyó jobb patti töltését felhasználták. A Sárréti mocsár lecsapolására megépítették a Sárréti-, a Csiffi-, Vargazúgi- és Szeghalmi-csatornákat. Ez utóbbi torkolatához 1897-ben telepítették a A Kék-Kálló beömlése a Berettyóba a Csiffi pusztánál Az 1881. évi árvíznél 11 helyen keletkezett gátszakadás, s Hencidánál a lakosság több helyen is átvágta a töltést. A kernyei magaslaton átfolyó víz a volt Ivánfenéki Társulat árteréből 5600 ha-t öntött el. Ez utóbbi árvíz után épült ki a Szeghalom alatti töltésszakasz. (TTVK, 1965. 109.p.) Építését 1892-ben kezdték meg, s 1897-ben fejezték be. A védtöltéseit az 1919. évi árvíz után erősítették meg. A szabályos szelvény kialakítása 1931-ig tartott. (TTVK, 1965. llO.p.)
