Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Társulatok a Közép Tiszántúl területén a dualizmus korában
A munkákat a felvidéki Mecenzéf községből származó földmunkások kölcsönösen megállapított bérért végezték. Egy köbláb föld kiásásáért 2 forintot, később 2 forint 15 krajcárt kaptak. A munkák gyorsítása érdekében próbálkoztak helyi kényszermunkaerő kirendelésével is, ez azonban nem vezetett eredményre, annak ellenére, hagy a helyi lakosok is bért kaptak a munkájukért. Az alföldi ember ekkor még nem ismerte a kubikos munka fortélyait. A társaság munkásairól megfelelően gondoskodott. Bár nem szerepelt a megállapodásban, számukra a tavaszi és őszi éjszakákra tüzelőt biztosított, sátrak építéséhez fenyőrudat és gyékényszőnyeget szerzett be. Gondoskodtak orvosi ellátásukról és gyógykezelésükről. A munkák gyorsítása érdekében a vezető mérnök és a munkavezető részére jutalmat tűztek ki. A szakértő BESZÉDES József viszont a részére felajánlott jutalmat, - melyet a társaság megalakulása és megindítása terén tett fáradozásáért ajánlottak fel, - azzal utasította vissza, hogy néki, mint hazájáért dolgozó mérnöknek, ez kötelessége volt, s ezért elismerésnél egyebet el nem fogad. 1844. október 12-ig 22,9 km hosszban végezték el a csatornaépítési munkákat, s mivel azokat a torkolatnál kezdték, Pocsaj, Kaszád, Gyapoly és Diószeg határát mentesítették a káros vizektől. Tehát a területünket érintő Ér-szakasz rendezése megtörtént. Ezt követően azonban a munkák — főképpen pénz hiányában - lelassultak, s a szabadságharc alatt le is álltak. Újrakezdésük már az önkényuralom idejére esik. Amikor a Berettyó-Sárréti szabályozási Társaság megalakult, az Ér-szabályozási Társaságnál is felvetődött a nagyobb társulathoz történő csatlakozás gondolata. Ez 1859-ben meg is történt és a november 14-én tartott átalakulási közgyűlésen a társaság csatlakozott a Berettyó-Sárréti szabályozási Társulathoz, melynek neve ettől kezdve „Berettyó- és Ér-szabályozási Debreczeni Társulat" lett, s annak egyik osztálya Ér Osztályként működött tovább. 4 Az Ér Osztály a Berettyó- és Ér-szabályozási Társulattal 1868 végéig dolgozott együtt. Ekkor a Társulatból az Ér-Osztály kivált, de mint önálló társulat már nem működött tovább. Az utolsó közös jegyzőkönyvet 1868. október 10-én, Debrecenben vették fel. Az Alsó Szabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1845. október 9-én a tiszadobi régi ANDRÁssY-kastélyban gyűltek össze azok a birtokosok, akik földjeiket a Tisza kiöntéseitől akarták megvédeni. Az alakuló ülésen nem kisebb nagyság, mint gr. SZÉCHENYI István, a helytartótanács közlekedési bizottmányának elnöke vitte a szót. A jelenlévők meggyőzése érdekében VÁSÁRHELYI Pál ismertette Tisza-szabályozási elképzeléseit. Több hozzászólás után elhatározták, hogy a Tokaj-Tiszafüredi folyószakasz töltéseinek megépítésére társulatot alakítanak, s erről még aznap délután elkészítették és aláírták a „társaság alakítószerződvény"-éi. A társaság elnökévé a kiterjedt ártéri uradalommal rendelkező gr. ANDRÁSSY Gyulát választották. A Tisza-Dobi Társulat 5 1845. december 1-én megválasztotta első vezetőit és tisztségviselőit. A fiatal dobi birtokos, gr. ANDRÁSSY Gyula mellett alelnökök SZIKSZAY György és GENCSY József, jegyző KOVÁCH Sámuel, a választmány elnöke pedig FRANK Antal lett. 4 Gallaczid. mű... II. 208.p. 5 Széchenyi még Tokaj-Füredi Társaság néven említi
