Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése
küldte meg az érdekelteknek (így pl. Debrecen városának is), de mellékelte a társulat eddig végzett munkáiról szóló „Tiszavölgy könyvé"-t is. A nagygyűlés határozatai alapján a költségvetésből az egyes osztályokra kiszámított költségek alapján mindenkihez eljuttatták az egy holdra eső költségek kimutatását. Mivel eddig nem volt kiszámítva az egyes birtokosokra a birtokuk nagysága után fizetendő összeg, mindenki belátására volt bízva a mentesített terület bevallása. Ennek minden holdja után 1 frt előleget kellett befizetni, s befizetés esetén a társulat jogosult lett a további összeget részletekben fizetni. Az érdekeltek részvételi arányának megállapítására a nádor SZENTIVÁNYI Vince elnöklete alatt „Nádori Bíróság"-ot szervezett, amely 1847 július 1-én Debrecenben meg is kezdte a működését. A Nádori Bíróság már július 10-én ítéletet hozott, mely szerint az 1 hold (1200 négyszögöl) terület után 1 pengő frt befizetését állapította meg, s kiküldte tagjait az ártér felmérésére, az önkéntes belajstromozást (azaz az önkéntes bevallást) azonban 1847. október 15-ig nyitva hagyta. 16 Az 1847. augusztus 23-i választmányi ülésen SzÉCHENYinek bizonyos személyi ellentéteket is tisztáznia kellett. Az 1 millió forintos kölcsön ügyében még mindig nem született döntés. Ekkor már azt írta AppoNYinak, hogy ha nem kap azonnal 400 000 forintot, állását otthagyja. 17 De már ekkor előkészíti következő tiszai útját. Szeptember 1-én ISTVÁN nádort kísérte Szolnokra, a pest-szolnoki vasútvonal ünnepélyes megnyitására. Másnap ismét a PANNÓNIA gőzőssel indult Tiszafüredre. A következő nap Tisza-Dob, majd Kenéz az úti cél. Nagyon meg volt elégedve a munkák állásával, hiszen a hét megkezdett folyószakaszon 415 folyó öl átvágás és 7863 folyó öl töltés már elkészült, ebből Tiszadobnál 1895 folyó öl töltést készítettek el és 6 nagy fokot eltöltöttek. Szeptember 4-én érkezett Sárospatakra, ezúttal sikerült a Bodrogba is behajózni. Zemplén megyei birtokosokkal tárgyalt, majd Zemplén és Ung megye küldöttségét fogadta. 8-án Tokajban van. 9én e szavakkal kezdi naplóját: „Ö én szamár. Milyen ország, milyen vállalkozás! Belé törik bicskám! De azért még sem hagyom... " Másnap Tiszaújlaknál nagy bánatukra elakadt a gőzhajó. Szeptember 11-én a Szamost tekintette meg. 12-én Szatmárra érkezett. Itt a Szatmár megyeiekkel találkozott, hanyagnak találta őket a vízszabályozások ügyében. 15-én Érkörtvélyesen és Vámospércsen át érkezett Debrecenbe. Elkeseredve vette tudomásul, hogy a további munkák végzéséhez az igényelt • 400 000 forintot nem kapja meg. Ezt APPONYI közölte vele. 17-én elhagyta a várost, este már Berettyóújfaluban szállt meg. 18-án Füzesgyarmat, Körösladány a következő állomás. Itt részt vett a Körösi Társulat ülésén, melyet 19-én a WENCKHEiM-kastélyban tartottak. Másnap Mezőtúron és Szolnokon át visszaérkezett Pestre. 18 Ez volt SZÉCHENYI utolsó tiszai útja, a következő év eseményei már meggátolták abban, hogy az élete legnagyobb művének tekintett szabályozási munkák színhelyét még egyszer felkeresse. Októberben azonban Bécsbe ment, a SINA és a ROTSCHILD bankházaktól akart kölcsönt felvenni, de olyan megalázó ajánlatot tettek mind a vállalatra, mind reá nézve is, hogy az ajánlatot úri gesztussal visszautasítja. Ettől kezdve az éleződő politikai helyzet, majd miniszteri megbízatása annyira lefoglalta, hogy a szabályozással már nem tudott foglalkozni, végül betegsége elválasztja a hazai közélettől is. A munkák tehát 1846-ban hét helyszínen is megkezdődtek. Területünket az 55 sz. Dob-Tiszaszederkény közötti átmetszés és bal parti töltésépítés érintette, ezen kívül még az Alsószabolcsi osztály területén a Taktaközben a tokaj-ládányi, más osztályoknál pedig Tiszafüreden, Szentesnél, Szegednél, az Ondova-Tapolynál és Felső-SzabolcsKovách Sámuel id. mü 18.p. Viszota id. mű V. köt. Cl. p. Viszota id. mü V. köt. 629-639.p.
