Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Széchenyi és a Tisza-völgy rendezése

Jól tudom én, hogy ezáltal az országban csak veszthetek, de a dolog nem ezen fordul meg. Számomra a helytartó tanácsnál új osztályt rendeztek. Tőlem semmi kötelezettséget nem követeltek, szakomban teljesen szabad kezet ajánlottak. Kívül a politika körén az ország anyagi ereje kifejtésével kínáltak meg. Mily nyomorult gyávaság lett volna tőlem, nem egész múltamat tagadom-e meg, ha kicsinyes hiúsági tekintetek miatt visszautasítom az ajánlatot? Bízom-e a kormányban? — kérditek. Erre én azt felelem, nem bízom meg senkiben, nem a kormányban, nem egészen a nemzetben, de bízom Istenben és önmagamban. Szemesé a játék. A kormány engemet, én a kormányt akarom utilizálni nemzetünk felvirágoztatására. Kinek fog ez sikerülni, meglátjuk. Az alkalmakat nem mi teremtjük, azok előállnak, a mi hivatásunk azokat felhasználni s megküzdeni sorsunkkal. Hivatalba lépve én a Tiszavölgy rendezésének nagy vállalatát indítottam meg. Ezt nemcsak a kiszámíthatatlan nagy anyagi eredményeiért karoltam fel, de ezt egy józanabb politika tengelyének tekintettem a jövőre nézve. Nyíltam kimondom, én hazám regenerationális erejét a magyar ellenzékben látom. Jövőnk attól függ: Lehet-e azt olcsó dicsőségű meddő állásából kiemelni és alkotó tényezővé tenni az erő kifejtésében. Ámde az ország erejének kifejtésében a kormány támogatása nélkül nem tehetünk semmit, mert pénzhez csak általa juthatunk. Máris 150 — 400 ezer forint kölcsönt felajánlott a kezdethez. En őszülő és hatalmasan gyérülő hajammal a járomba fogtam magamat! Tán hogy 20 éven át nehéz munkával sok küzdelmek közt szerzett múltamat beszennyezzem? Mitől féltek ti? Hogy elfogadva a kormány anyagi támogatását, minélkül semmit nem tehetünk, ez levesz lábatokról, szolgájává lesztek minden törekvéseinek, mint én azzá lehetnék a helytartósági czímért. Kétségbe kéne esnem nemzetem felett, ha ennyi gyávaságot kellene látnom fiaiban. Bízzunk Istenben s magunkban s járjunk eszünkön. Feltártam előttetek lelkem minden gondolatát tartalék nélkül. Rajtatok a sor: ítéljetek és válasszatok. A haza sorsa kezetekben! Ezzel megfordult s a háta mögötti ajtón szobáiba vonult. A terem zsúfolva volt, a hallgatóság jó részét a collegiumi ifiúság tette. Ha a teremben marad, mindannyian a lábaihoz borulnak. Ily hódításról fogalmam se volt. "

12 Ilyen őszintén és tömören még sehol sem foglalta össze Széchenyi politikai és gazdasági programját. A beszédet követően félretették az alapszabály tárgyalását, s elhatározták a munkák azonnali megkezdését, „..-hogy ásó kapa forgásba hozassanak és eredményre várakozó, s a munkából pénzt kereső népek ezrei minél előbb megvigasztaltassanak... " A közgyűlést záró másnapi banketten az első szónok ELEK Mihály volt, aki megható szavakkal kért tőle bocsánatot. SZÉCHENYI a beszéd befejezése után hozzá ment, megölelte és megcsókolta. Ezzel Szabolcsot is megnyerte a szabályozás ügyének! Augusztus 9-én hagyták el Debrecent. Böszörményen, Kenézlőn, Rakamazon és Tokajon keresztül még aznap Sárospatakra érkeztek. Itt tárgyalták meg a választmánnyal a társulat technikai, pénzügyi és igazgatási kérdéseit. 14-én már Szerencsen voltak. 17-én e kérdések rendezését Sátoraljaújhelyen a központi választmánnyal vitatták meg. 20-án Tiszadobta ment, itt kívánta megalapíttatni a Tiszavölgyi Társulat első vidéki osztályát, amely mintául szolgálhat a többi osztálynak is. Itt került egymással közvetlen kapcsolatba a Tiszavölgyi Társulat és az első vidéki osztály. Augusztus 24-én ugyanis aláírtak egy „Kölcsönt Biztosító Szerződvényt"-x., mely szerint a Tiszavölgyi Társulat 8 évre, évi 5 százalék kamat mellett kölcsönt ad a Tisza-Dobi Társulatnak 200 000 pengő forint erejéig. Ezt az érdekeltek képviselői aláírásuknál megjelölt összegekkel vállalták. Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének utolsó három éve. 1846-1848. Bp., 1889. I. köt. 114U6.p.