Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere
felé indult, az egyik a község határán szétterült, a másik Zsáka határát érintette, majd Kornádi alatt beleveszett a Sebes-Körös Sárrétjébe. Annak ellenére, hogy a Kutas nagyobb sebességű folyó volt, a porhanyós talajban nem tudott magának megfelelő medret képezni, emiatt kiszakadásai nagy területeket mocsarasítottak el. Mivel a Berettyó és Sebes-Körös közötti terület sík volt, vízválasztó hiányában a folyók egymással kapcsolatban voltak és hol a Sebes-Körös nagy vize ömlött át a Berettyóba, hol pedig a Berettyóé a Sebes-Körös árterébe. Sokszor maguk a megyei küldöttek sem tudták megállapítani, hogy a fokok és erek összevisszaságában melyik vízfolyás honnan is veszi eredetét. Mezősas már 1730 körül a Kutas kiöntései ellen töltést emelt, emiatt a többi községek a megyénél tiltakoztak, mire Bihar vármegye elrendelte a töltések elbontását, annak ellenére, hogy a Kutas árvize először Mezősast öntötte el. Sokat szenvedett a Kutas kiöntéseitől Kornádi is. A vízfolyás medre ugyanis Kornádi alatt megszűnt, s az ár sokszor betört a község belterületére is, ahol házakat döntött romba. Kornádi az 1780. évi árvíz után kérelmet adott be a megyéhez, melyben megrendítő szavakkal adták elő, hogy a Kutason lejövő árvíz mindenüket elvitte, az ár behatolt a házakba is, a község teljesen víz alatt áll, s ha sürgősen nem segít rajtuk a vármegye, éhenhalás fenyegeti a lakosságát. 64 A Kutast okirataink először Micskével kapcsolatosan említik. II. ENDRE 1214-ben adta a leleszi prépostságnak, s a birtok határait is megjelölte „...ad srivum, qui vacatur Kuthus. " 65 A Berettyó és Sebes-Körös közötti területnek még két említésre méltó vízfolyása volt, az Olyvös és a Csente. Az Olyvös a nagykereki határban a Kutas és a Kis-Körös kiszakadásából eredt. A víz innen Bedő, Bojt és Biharkeresztes határát érintve MezőPeterden át Furtának folyt, ott visszaömlött a Kutas érbe. Az Olyves folyót - „fiuvio Wlues" — a források először 1329-ben Bojt község és a (debreceni) Dousa fiainak vámperében említik. 66 A Csente-ér a Sebes-Körösnek egy nagyobb kiszakadása volt Beregböszörmény határában. Ez az ér nyugatnak tartva Kornádi határában veszett el a Sebes-Körös Sárrétjében. 67 A fenti leírásokból tehát világosan megállapítható, hogy Erdélyből az Alföld felé tartó valamennyi folyónak, így a Körösnek is a Tisza a befogadója, melynek ezen a szakaszon már alig volt valami esése. Ez az esés Szeged és Abádszalók között kisvíznél sem volt több 1000 m-en 18 mm-nél. Emiatt a folyó képtelen arra, hogy a szilárd talajban a szállítandó hatalmas víztömegnek megfelelő mély medret ásson. Ugyanakkor pedig mind a Duna, mind pedig a Tiszába ömlő folyók nagyobb sebessége a Tisza vizét lefolyásában akadályozta, ezért a meder megterhelése után a folyó vize a szomszédos* lapályos területekre ömlött. Azt is megfigyelték, hogy a Tisza legnagyobb vízállása kétszer annyi idő alatt következett be, mint a saját medrükben lefolyó vizeknél az várható lenne, és a rendes vízállás bekövetkeztésig az apadás is dupla annyi időt vesz igénybe. Ebből következtetni leheReszeghy id. mű 30.p. Györffy György id. műi. köt. 643.p. Györffy György id. mű I. köt. 604.p. Reszeghy id. mű 13.p.
