Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Rendszerváltás és a vízgazdálkodás
ren. A közép-tiszántúli Tisza-szakaszt március 14-én érte el az újabb szennyezés. Most már nem lehetett megkockáztatni, hogy a főcsatornákba is bejusson a mérgező anyag, - mert a nehézfémek a vízmozgás lassulásával lerakódtak volna a csatorna medrébe, hosszú ideig szennyezve azt, — ezért a lezárt beeresztő zsilipeknél szádfalas-gerendás elzárást alkalmaztak . A március 13-14 között elvégzett beavatkozás megakadályozta a szennyezett iszap bejutását az öntözőrendszerbe 7 '. A terület vízgazdálkodásának jövője Az kétségtelen, hogy a Közép-Tiszántúl adottságánál fogva a jövőben is mezőgazdasági terület marad. Gazdálkodását meghatározza az a tény, hogy napsütésben gazdag tájról van szó, amely nem túl szeles, de hajlamos az aszályosságra, mélyártér jellegű és belvízveszélyes. Ez alól talán csak a nyírségi területen elhelyezkedő 12 ezer hektáros Erdőspuszta a kivétel Árvédelmi tekintetben a töltések mértékadó kiépítésén túl a tározók rendszerének kiépítése jelentheti a szükséges biztonságot. A „Vásárhelyi terv továbbfejlesztése" program az eltelt 150 év tapasztalatát felhasználva jelent megoldandó feladatot az elkövetkező másfél évtized számára. A vízügyi szolgálat feladata, hogy az árvédelmi biztonságon felül a mezőgazdasági termelés egyenetlenségét részben a belvízrendezésen, részben pedig az öntözésen keresztül állandóan biztosítsa. A Tiszántúl mezőgazdasági fejlődésének a Tiszalöki Öntöző Rendszer lehet az alapja, de csak akkor, ha az öntöző kapacitást kihasználják a gazdák és szövetkezetek. Az árrnentesítések és belvízrendezések után biztonságosan termelhetővé vált területen a tömegtermelésről át kell térni a minőségi és biotermelésre, mivel ezek a termékek könnyebben értékesíthetők, gazdaságosabban tárolhatók és szállíthatók. A régió felszín alatti vízkészlete mennyiségi és minőségi szempontból lehetőséget teremt az egészséges vízellátásra. A fejlődést azonban kotlátozhatja, hogy a vízkitermelés meghaladja az utánpótlódó mennyiséget. Gondot jelent továbbá a felszín alatti készletek szenynyeződésének kevéssé ismert mértéke. Ezért a 90-es évek második felében megkezdett vízbázis-védelmi programot végig kell vinni, s nagyobb figyelmet kell fordítani a felszín alatti vizek feltárására, az ott lejátszódó folyamatok kutatására. Mindez szoros összefüggésben van azzal, hogy a szennyvízelvezetés, tisztítás és a szennyvizek elhelyezése, hasznosítása a terület nagy részén gondokat jelent. A jövő feladata a tiszántúli régió különféle szennyeződésektől való megóvása, a csatornahálózatokhoz kapcsolt szennyvíztisztító telepek kiépítése, tehát a szennyvízhelyzetnek a vízellátáshoz hasonló kedvező megoldása. A Közép-Tiszántúl területén találjuk a Hortobágyi Nemzeti Parkot, melyen lehetőség van a jelenlegi állatállomány többszörösének legeltetéseié. Vissza kell térni a legeltetésben őshonos állatok, szürke marha, rackajuh, mangalica sertés, nóniusz mének tartására, tenyésztésére, melyek a nyugat-európai államokban is jól értékesíthetők. Aszályos időszakban a vízügyi szolgálat biztosítani tudja a Keleti- és a Nyugati-főcsatornán, valamint mellékcsatornáin keresztül a Hortobágy puszta öntözését. Az utóbbi évtizedben nagyobb figyelem fordult a holtágak rehabilirációjára, s az ezzel
