Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Rendszerváltás és a vízgazdálkodás
A TIKÖVIZIG tevékenységére is rányomta bélyegét az általános politikai légkör. Már semmi nem ment úgy mint korábban, de senki nem tudta, mit hoz a jövő. Az igazgatóság továbbra is végezte korábbi munkáját, de már hiányzott a kezdeményezés, az új feladatok keresése és megvalósítása. Ilyen légkörben jött a rendszerváltozás, a vízügyi szolgálat politikai bűnbak szerepe és általános ellehetetlenülése. Mindenütt a vízügyi lobbyról meséltek a bulvárlapok, de a komoly napilapon hasábjain is állandó volt a támadás. Ez a korszak nem ismerte az árvizet, a töltések száradása, repedezése senkit nem ijesztett már meg a politikusok közül, s a nagyközönség sem győződhetett meg a szolgálat hasznosságáról., A régi szakmai érdemek és értékek kádárista értékeknek minősítve az egykori pártérdemekkel együtt kerültek a süllyesztőbe. Az első szabad választásokkal hatalomra jutott ANTALL-kormányban igazából senki nem akarta a vízügyi szolgálatot átvállalni. A környezetvédelmi tárca vezetője felajánlotta társainak, de senki nem kapkodott utána. SIKLÓS Csaba közlekedési miniszter érdeme, hogy végül minisztériumába integrálta a szervezetet 4 , s ezzel fenntartotta a vízügy államigazgatási helyét. Persze ő is az akkoriban divatos nézeteket vallotta, s politikai államtitkára, RAJKAI Zsolt volt, aki az országgyűlésben időnként kiállt a minden oldalról támadott vízügyi szolgálat mellett. A közhangulatra jellemző, hogy GÖNCZ Árpád köztársasági elnöknek a Magyar Hidrológiai Társaság 1990. évi közgyűlésén a hazai vízmérnöki kar védelmében elmondott beszédét egyetlen média sem volt hajlandó bemutatni, vagy közölni 5 . Ami megtörtént a miniszteriális csúcson, annak következményei a területen sem maradtak el. Az 1990. augusztus 13-án kelt 1018. sz. Kormányhatározat rendelkezett a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok átszervezésével kapcsolatos teendőkről. Középirányító országos szervként a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium alá rendelve - PERECSI Ferenc vezetésével - megalakult az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF). Két évnyi „házasság" után a területi szervek megint szétváltak vízügyi igazgatóságokra és környezetvédelmi felügyelőségekre. Ezzel megszűnt a vizek minőségi és mennyiségi kezelésének szakigazgatási eszközökkel történő egységes szabályozása, ami pedig a közel egy évszázad alatt kialakult rendszer lényeges eredménye volt. A vízügyi szolgálatot kotábban sok ktitika érte, hogy egyrészt rendelkezik az engedélyezés hatósági jogosítványával, másrészt a napi feladatok ellátásán felül létező tervezői és kivitelezői kapacitásával maga is részt vesz az építőipari piacon. Az igazgatóságok hiába védekeztek azzal, hogy összeféthetetlenségi esetekben hatósági jogosultságukat másik VIZIG-re ruházzák át, az ellentmondást fel kellett oldani. Dr. HAJÓS Béla helyettes vízügyi államtitkár szorgalmazására 1993 folyamán a szükség feletti tervezői és kivitelezői egységek leváltak az igazgatóságokról, s egyszemélyes kft.-k alakultak minden igazgatóság területén. A TIVIZIG esetében a RÓNA Ipari és Mélyépítő Kft, amelynek induló létszáma megközelítette a kétszáz főt. 6 2002-ben újabb kotmányváltás után a hatalomra került koalíció úgy érezte, hogy a vizekkel való gazdálkodás és a környezetvédelem dolgai egységes tárca keretében A vízügyekkel a tárcánál ekkor dr. Németh Miklós helyettes államtitkár foglalkozott Az államfő beszédét - látva a hazai sajtó ellenséges hangulatát — a Hidrológiai Társaság fizetett hirdetésben jelentette meg a Magyar Hírlap november 20-iki számában. A Pap József vezetésével megalakult Kft munkatársainak többségét az egykori Gépüzem dolgozói tették ki.
