Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Rendszerváltás és a vízgazdálkodás

Fehér Lajos és Dégen Imre a Békési Duzzasztómű átadási ünnepségén 1969-ben lyet huzamos ideig tartania nem lehetett, s amely éppen ezért feszültséget is okozott. Az ágazat visszaesése akkor is bekövetkezett volna, ha az ország nem a gazdasági ellehetetlenülés felé vett volna irányt. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1975. október 4-én DÉGEN Imre helyére dr. GERGELY Istvánt nevezte ki. GERGELY agrárközgazdász volt, jelentős államigazgatási gyakorlattal a háta mögött, hiszen egy ideig miniszterhelyettes volt a MÉM-ben, majd a pártban alakult Ígéretesen a karrierje. Vízügyi megbízatása előtti utolsó állomása a Szolnok megyei pártbizottság első titkári posztja volt. Személye talán azért is került reflektorfénybe, mert az ő „uralkodása" alatt fejeződött be a kiskörei beruházás, s egy ilyen több éven át folyó országos program végrehajtásában a pártszerveknek is igen komoly feladataik voltak

1

. GERGELY István négy esztendős OVH elnöki tevékenységének a középpontjában a környezet- és természetvédelem (+ az erdőgazdálkodás), valamint a vízügyi szolgálat minisztéiiumi integrálása állt

2

. Ennek politikai feltételei elvben adottak voltak, hiszen a környezetvédelmi gondolkodás terjedőben volt, a nyugat-európai alternatív zöld mozgalmak is egyre inkább hallatták hangjukat, s a kelet-európai szocializmusok is Nem véletlen, hogy a másik igen fontos államigazgatási beosztásban, a megyei tanács elnöki posztján az a dr. Hegedűs Lajos állt, aki korábban a területi vízügyi igazgatóságot vezette, s utóbb is a KÖTIV1Z1G vezetőjeként ment nyugdíjba. 2 Tervének támogatását Németh Károly KB-titkártól, és a mezőgazdaság érdekei iránt különlegesen fogékony Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács elnökétől várta.