Dunka Sándor – Fejér László – Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A szocialista vízgazdálkodás korszaka a Közép-Tiszántúlon

- úszóművet üzemeltettek. Sajfokon 4 úszóművön 40 db 45 LE-s dízelüzemű kétlépcsős DMPT szivattyút állítottak az öntözővíz-emelés szolgálatába. Kőtelken 15-20, Tiszasülyön 5-6 gépegységet, Tiszabőn 15-20 gépegységet működtettek (kezdetben beépítve, utóbb úszóműre szerelve és elektromos üzemmódra átalakítva). A szivattyú gépegységek teljesítményének növelése érdekében 1949-ben szakértőként működött közre a jeles műegyetemi professzor, PATTANTYÚS ÁBRAHÁM Géza. A rizstermesztésnél 300-400 db, általában 50-60 l/s teljesítményű szivattyút üzemeltettek. Az ötvenes évek elején, bizonyos magasabb beosztású vezetőknél mindig kéznél volt egy garnitúra fehérnemű arra az esette, ha jönne a „nagy fekete autó" mert pl. elsüllyedt egy-egy úszómű. 1953-ban Makkoson egy 10 gépegységes úszómű süllyedt el üzem közben úgy, hogy még a gépek kipufogó csövei sem látszottak ki a vízből. Az öntöző vállalatok szivattyútelepének dolgozói a műhelyekben, jó időben az udvaron - kézi meghajtású hengerekkel gyártották a 350-500-800 mm átmérőjű vascsöveket. Teraszos rizsművelés a hortobágyi kísérleti gazdaságban A Közép-Tiszántúl területén 1949 óta működő - a már említett - HORTÖNT (Hortobágyi Öntöző Vállalat) sem tudta kikerülni a gyakori átszervezéseket. 1954-ben feladatait kibővítették a talajjavítással, s neve is megváltozott (Debreceni Öntöző- és Talajjavítási Vállalat). 1955 decemberében egy újabb szervezeti korszerűsítés eredményeképpen immár Talajjavító Vállalattá alakult. Öntözési teendőit átvette a vízügyi igazgatóság és a helyi Állami Mezőgazdasági Gépállomás. Az átszervezésben minden bizonnyal nagy súllyal esett a latba, hogy 1955 az öntözőtelepek vízellátásának az egyik legnehezebb éve volt. A Keleti-főcsatorna völgyében ekkor épült ki egy állami gazdasági, termelőszövetkezeti, de főleg egyéni szakcsoporti kezelésű 3470 ha-os rizstelep, amelynek vízellátását a legelemibb tervezési szempontok elhanyagolásával oldották meg úgy, hogy az öntözővizet gtavitációs úton kapják a főcsatornából, így azután nem jutott minden öntözőtelep számára elegendő víz, ráadásul