Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

AZ ÉVES VÍZÜGYI KÖLTSÉGVETÉSEK ÉS A PARLAMENT Munkánkban pillantást kell vessünk arra is, hogy a vízi munkák költségeit milyen országgyűlési procedúra után hagyták jóvá az arra illetékesek. Az új beruházások általában nem voltak elválaszthatók a meglévő védmüvek fenntartásától, a személyi járandóságoktól, a dologi kiadásoktól, általában a vízügy egészének finanszírozásától. Az általunk vizsgált időszakot kisebb egységekre kell bontanunk, hiszen a vízügy szervezeti felépítése, állami felügyelete, az általános politikai és gazdasági helyzete - ami nagyban befolyásolta a Parlament munkáját - sokat változott az évtizedek során. 1867-től pár esztendőn át még kiforratlan a minisztériumok és a törvényhozás munkája, mert nem állt rendelkezésre az a szakembergárda, amely egy jólszervezett, olajozottan működő államgépezet sajátja. A kezdeti nehézségek ellenére kb. az 1870-es évek közepére már zökkenőmentes a törvényhozás munkája: szakmailag megalapozott, jól végiggondolt előterjesztések kerültek - előzetes minisztériumi szintű egyeztetés után - a kormány asztalára, amely megtárgyalta és a Parlament elé terjesztette (vagy sem) - a törvényjavaslatot. Itt a képviselőház illetékes bizottságai részletes indoklással támogatták (vagy sem), majd a Ház általános és részletes vita után harmadik olvasatban fogadta el a törvény végleges szövegét. Ezt a felsőház jóváhagyása után a király szentesítette. A vízügyekre vonatkozó törvények tárgyalását általában elkerülték a heves politikai viták, a gyakran sértő személyeskedések - amelyektől amúgy nem volt mentes a Parlament munkája - mivel itt döntően szakmai kérdésekről volt szó. A hozzászólók inkább a helyi igények, szükségletek felvetésével színesítették a vitát. A "nyugodt" vitához természetesen az is hozzájárult, hogy a pénzügyi kérdéseket már minisztériumi szinten egyeztették. A Minisztertanács elé már úgy kerültek az előterjesztések, hogy fillérre kiszámolták a szükséges és rendelkezésre álló pénzt, s azt, milyen forrásból fogják fedezni a kiadásokat (pl.: államkölcsön). Részletesen indokolták az elvégzendő munka szükségességét, a felhasználható összegek pedig bekerültek a törvény szövegébe. (Az termesztésen elő sem fordulhatott, hogy a Pénzügyminisztérium ne utalta volna át a Parlament által jóváhagyott összegeket, és nem is tizenketted részekben érkezett a pénz. Minden minisztériumnál volt tartalékalap, amely-