Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

és belvíz levezetése nem választható el egymástól, mert ha műszakilag megoldható is lenne a függetlenítés, részint a költségek, részint a román területeken szükséges beruházási munkálatok miatt annak kivitele eléggé reménytelen. A magyar-román határterületen egyedül a Berettyó árvédelmi biztonságáról volt elmondható, hogy azt a megosztottság csak kis mértékben befolyásolta. Súlyos helyzet alakulhatott ki a Körösök területén, ahol a román terület összes belvizei a magyar területen folytak át. Magas vízállás esetén csak tetemes költséggel lehetett a vizeket átszivattyúzni, miközben e beavatkozás anyagi terheinek megosztása nem volt kellően szabályozott a két ország között. A magyar-román-jugoszláv határszakasz vidékén a régi töltések 77%-a a szomszédos országok valamelyikének területére került, a magyar társulati rész árvédelme a román, illetve a jugoszláv intézkedésektől függött, ugyanakkor némi előnyt jelentett, hogy bár a magyar társulati rész a Maros felől alsó, de a Tisza felől felső helyzetben volt. A magyar-jugoszláv határon, a Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat területén a Tisza folyása felsőbb fekvésű volt, a belvízeket levezető zsilip és az átemelő szivattyú magyar kézben maradt, az országhatár lényegesen nem befolyásolta az árvédelem helyzetét. Egyedül a szeged-martonosi öblözetben alakulhatott ki gátszakadás esetén komoly veszély. Kedvezőtlenebb volt a dunai szakasz árvédelmi biztonsága. Annak ellenére, hogy a magyar rész itt is felsőbb fekvésű volt, az eredményes védekezés itt is a jugoszláviai töltésrendszer karbantartásától függött. Súlyosan veszélyeztethette a magyar oldali árvédekezést, ha a jugoszláv Duna-, vagy Tisza-szakaszon jégtorlaszok alakultak ki, amelyek visszaduzzasztva a vizet, magyar területeket fenyegethettek elöntéssel. A Monarchia idején kiépített magyar árvízvédelmi és belvíz-levezetési rendszer összeomlásának veszélyeit a győző hatalmak és az ún. "utódállamok" szakértői is felismerték, s ennek köszönhetően elfogadtak egy "Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság" megalakítására irányuló magyar javaslatot, amely a békeszerződésbe is bekerült. Noha az árvizek elleni együttes védekezés lehetőségeinek kialakítására született egyezmények érvényesülését, a vegyes bizottságok működésének lehetőségeit az eltérő érdekeltségek és néha a külpolitikai kapcsolatok elégtelensége is kedvezőtlenül befolyásolhatták, az együttműködés - változó hatásfokkal - mégis jelen volt a térségben. A tárgyaló delegációkban helyet foglaló