Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

33. Árvízi védekezés az Alsó-Tisza vidékén a múlt század végén. (POKORNY Tódor felvétele), kizárólag a társulati (fö)mérnök kötelessége, aki ezt teljes joggal, de egyszersmind teljes felelősséggel teljesíti" A társulat elnökének és igazgatójának feladata viszont az volt, hogy a megadott védekezési helyen a szükséges létszám és eszközök rendelkezésre álljanak. Hogy a fekete-körösi társulatnál ezeket a feladatokat miért egy titkár látta el, annak egy magyarázata lehet. Amikor a társulatok a nagy töltésépítési munkálatokat befejezték, többen megszüntették a külön igazgatói állásokat és a teendőket a főmérnökre ruházták rá. Árvíz esetén a választmány joga volt, hogy a főmérnök helyett valakit megbízzon az igazgatási feladatok ellátásával. A szabályzat előírta, mikor kell az első-, másod,- és harmadfokú őrszolgálatot ellátni. Ez utóbbit a fenyegető vízállásnál kellett elrendelni, amikor is az egyes töltésszakaszokon a kijelölt árvédelmi megbízottak elfoglalták helyeiket, s az árvédelmi munkás csapatok a községi elöljárók vezetésével az előre meghatározott helyeken (társulati őrházaknál, vagy a közeli községházaknál) gyülekeztek. Ha baj volt valahol, szervezett csoportokra osztva az egyik csapat ásókkal és kapákkal a kijelölt pontra indult, nyomukban vonult a taligások osztaga a szerszámokkal. Külön feladatuk volt a karót, rőzsét és egyéb védekezési anyagot fuvarozóknak is. A gátőrházi "főhadiszállásról" lovas legények hordták a parancsokat a töltésen dolgozó csapatoknak. A szabályzat ezenkívül tartalmazta az árvédelmi anyagok jegyzékét, valamint az alkalmazásban lévő gátvédelmi módszerek leírását és a gátsza-