Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

A VÍZI ÉS ÉPÍTÉSZETI FŐIGAZGATÓSÁG ÉS A TÁRSULATOK Az állami vízügyi szolgálatot (vagy igazgatást) a reformkor idején az 1788ban felállított, s a Helytartótanács felügyelete alatt egészen 1848-ig működő Vízi és Építészeti Főigazgatóság jelentette. (DÓKA, 1987) A Főigazgatóság gondoskodott a hajózható folyókon a víziutak kialakításáról (a tervek elkészítésétől egészen a kivitelezésig) és fenntartásáról. Az ármentesítés, tehát a töltések építése, valamint a mocsarak lecsapolása nem tartozott feladatkörébe. A Főigazgatóságnak kezdetben annyi kapcsolata volt a vízitársulatokkal, hogy a társulatok műszaki terveit véleményezte és felterjeszette a Helytartótanácshoz. Esetenként az is előfordult, hogy a nádor engedélyével maguk a Főigazgatóság mérnökei készítették el a terveket, vagy a "Só-alap" terhére más mérnökök munkáját vették igénybe. A Főigazgatóság feladatául szabták - többek között - az árvíz-mentesítési és folyószabályozási munkákhoz szükséges mérések és tervek elkészítését. Az eredeti elképzelések szerint az első szakaszban a Duna és a Tisza vízrajzi felvétele készült volna el, de az 1816. évi körösi áradások, illetve a Berettyó mentén keletkezett nagy árvíz következtében a figyelem e terület felé fordult. 1818-ban HUSZÁR Mátyás vezetésével a folyók vízrajzi mappációja mellett a Körös-Berettyó-völgy ármentesítésének, illetve a Körösök szabályozásának terve is elkészült. (DÓKA, 1987) E terv felhasználásával építették meg a Mezőberényt, illetve Békés-szentandrás községet védő gátat, s a Sebes-Körös mentén mintegy 25 km hosszú vármegyei védővonalat. A Duna vidékének térképezését - ugyancsak HUSZÁR Mátyás vezérletével - 1823-ban kezdték meg. Az eredmények alapján megépült az első egységes dunai védővonal néhány részlete: töltésépítés folyt Mohács alatt, elkészült a Fadd-Baja közötti Duna-szakasz egy részének szabályozása. A főváros védelmére elkészült a Váci-gát és a Soroksári-gát. (Megjegyzendő, hogy az 1838. évi rendkívüli jeges árvíz által a fővárosban okozott pusztítások az addigi árvédelmi művek elégtelenségét bizonyították.) 1825-ben BESZÉDES József papírra vetette a Sárvíz rendezésének és a környék lecsapolásának nagyszabású tervét. A Sárvíz árterületének rendezése nyomán - társulati úton - megépített csatornahálózat nagy területet tett művelhetövé Fejér, Tolna és Somogy vármegyében. Elkészültek a tervek a Zala folyó árterületeinek rendezésére. 1835-ben megkezdték a Zala új medrének ásását és csatornák építését, ezek a munkálatok majd az ötvenes évek elejére fejeződtek be.