Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

VAS Zoltán kilátásba helyezte, hogy 20 társulatnál szigorú vizsgálatot fognak indítani annak kiderítésére, mire költötték a társulatok az állam által kiutalt pénzeket. A főtitkár az árvízzel foglalkozó sajtóértekezletén nem kímélte az állami mérnöki szolgálatot sem, mondván, hogy a társulati autonómiára hivatkozva azok is csak akkor tudnak beleszólni a társulatok ügyeibe, ha már megtörtént a baj. Lehetetlen állapotnak nevezte, hogy miközben a társulatok a munkához a pénzt az államtól kapják, az állam csak az általa adott pénzek felhasználását ellenőrizheti. A legtöbb esetben azt is csak formálisan. VAS Zoltán arra is utalt, hogy a Gazdasági Főtanács elé fogják terjeszteni azokat a javaslatokat, amelyek segítenek a nyolc hivatal hatáskörébe tartozó vízügyeket egy kézben összpontosítani. A társulatok elleni kirohanás hátterében az is megbújt, hogy a minden önszerveződést, önkormányzatot ferde szemmel tekintő, egyre inkább szovjet típusúvá váló államvezetés mielőbb fel kívánta számolni a társadalomirányítási rendszerébe nem illő szervezeti elemeket, így a társulatokat is. Az egyes társulatok már korábban említett gazdálkodási tevékenysége szintén szálka volt a politikai korifeusok szemében. VAS Zoltán a felső-tiszai árvíz kapcsán heves kirohanást intézett a Tisza-Szamosközi Ármentesítő Társulat ellen, mondván: " A Felső-Tiszánál megnézettem, mit csinálnak az ottani ármentesítő társulatok. A legjobb hites állami revizorokkal vizsgáltattam meg a Tisza-szamosközi ármentesítő és belvízszabályozó társulat működését [...] Ez a társulat nem a töltések javításán és emelésén dolgozott, hanem személyzetét 70 holdnyi gyümölcsösének megmunkálására használta fel [...] A hároméves terv keretén belül elsősorban a gyümölcsösének öntözésére szolgáló berendezések fejlesztésére igényelt a társulat hitelt. Érthetetlen, hogy egy ármentesítés és belvízszabályozás céljaira alakult társulatnak saját gyümölcsösének korszerűsítése legyen az egyetlen [gondja], míg [...] ideiglenes védőtöltésének véglegessé való átépítése a hároméves terv munkái között nem szerepelt. " (Jegyzőkönyve, 1948) 1948-ban a politikai életet már megülte a mindenhol szabotőröket, panamistákat és hazaárulókat kereső diktatórikus légkör, így nem is csoda, ha nem egészen egy hónap múltán immár - a "kvázi" kisgazda vezetés alatt álló - Földművelésügyi Minisztérium összeesküvő mérnökeinek szabotázsával magyarázták a tiszai árvizet.