Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

az első gyorssegélyekkel. Mint azt OLT Károly egy interjúban elmondta, az ügyben nem sokat adminisztráltak. VAS Zoltán egy kitépett noteszlapon utalt ki a károsultaknak 100 ezer forintot. Ez az összeg elég volt arra, hogy 18 településen szükségkonyhát nyissanak, s a menekülők ellátásáról gondoskodjanak. Az országos napilapokban felhívást tettek közzé, segítse mindenki a kárvallottakat. Talán furcsa, de már harmadnap a helyszínen voltak nemcsak a Nemzeti Segély és a Vöröskereszt képviselői, hanem a svájci Vöröskereszt, az UNICEF, a Redda Barnen egyesület, a kvéker segélyszervezet és más külföldi egyesületek segélycsomagjai. Élelmiszer és ruhanemű vegyesen. Mint arról a legtöbb napilap megemlékezett a Magyar Kommunista Párt nevében RÁKOSI Mátyás táviratilag 5000 forint segélyt küldött a rászorulók megsegítésére. A kormányzati lelkiismeretfurdalás jeleként kell értékelni azt is, hogy a Gazdasági Főtanács január 8-iki ülésén az árvízvédelem megerősítésére 2 millió forint póthitelt szavaztak meg. A védekezők január első napjaiban már kedvező híreket kaptak a Tisza felől. Három nap alatt 186 centimétert apadt a folyó, s a lakosság is hozzáfogott a keletkezett töltéssérülések mielőbbi kijavításához. LAKATOS Miklós építésügyi államtitkár az árvízsújtotta vidékeken elrendelte a közérdekű munkaszolgálatot. A Szabad Nép beszámolt arról, hogy a tarpai szakadásokból kettőt már betömött az a lakosság, amely a vész idején szovjet területre menekült. A helyzet konszolidációja nem tartott sokáig. Január 10-kén a Tisza újra átlépte a gátakat. A legutóbbi tapasztalatok birtokában a honvéd műszaki csapatok ladikjait és rohamcsónakjait, valamint a rendőri karhatalmat gyorsan a legveszélyeztetettebb pontokra küldték. A szovjetek ismét felajánlották segítségüket nemcsak a menekülők befogadására, hanem a műszaki feladatok ellátására is. A legnagyobb pusztulás ezúttal Gulács községet sújtotta. Az itteni 370 lakóházból 300 dőlt össze. A kisebb Tákoson a házak 70 %-a vált lakhatatlanná. A második árhullám levonulása után sem tartott sokáig a békesség. Ezúttal már jelezték a határon túli Ungvárról, hogy útban van a következő áradás. Ennek ellenére némi zavar állt be a közel másfél hete védekező gépezetbe, mert a karhatalom nem tudta megakadályozni Tiszabecs és Tiszakóród népét, hogy a második árhullám után ne költözzenek vissza elhagyott lakásaikba. így most harmadszor is ki kellett őket telepíteni. Tiszakóród lakosságának lelkiismeretét egyéb ballépések is terhelték. Hogy a második árhullám elvonulása után a gátak mögött visszafolyni nem tudó, megrekedt vizektől megszabadul