Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

48. Belvízcsatorna tiltóval az 1940-es években. megállapodott a kereskedelem-, közlekedési- és iparügyi miniszterrel. Előkészületeket tett arra, hogy légi felderítésre és szükség esetén bombázásra a Honvéd Légierők Parancsnoksága repülőgépeket bocsásson rendelkezésre. Felkérte a Magyar Vöröskereszt Igazgatóságát, hogy a légi mentőszolgálatot helyezze készenlétbe. Végül a Belügyminisztériumtól átvette BONCZOS Miklós államtitkár, korábbi árvízvédelmi kormánybiztos irattárát és a légi fényképgyűjteményt. A kormány a várható költségekre külön 3,5 millió pengős hitelkeretet biztosított számára. (BÁRCZAY, 1943) 1942 februárjában beállt olvadás következtében árhullám indult a Körösökön, a Szamos felső folyásán, a Krasznán, a Berettyón, kisebb mértékben a felső Tiszán és a Maroson, később a Tisza teljes hosszában. Megáradt a Sajó, a Bársonyos és az Eger patak. Jégtorlaszok keletkeztek a Dunán Nagymaros és Vác között, Érdtől Dunapenteléig (ma Dunaújváros), majd Paksig, Dunapataj és Solt mellett. Több helyen robbantással bontották meg a torlaszt, és jégtörő hajót is munkába állítottak A Duna Soltnál csupán a nyári gátat szakította át, a többi területen a jeges árvíz végül jelentősebb kártétel nélkül levonult. Nagyobb veszteség a Zala folyó mentén keletkezett, ahol a gátak 14 helyen átszakadtak, s a kiömlő árvíz közel 50 km

2 területet elöntött. (BÁRCZAY, 1943) A belvizek elleni védekezés érdekében - különösen az előző évek tapasztalatai alapján - még az olvadás beállta előtt kezdték megtisztítani a csatornákat a hótól és jégtől. A rendkívül nagy mennyiségű megolvadt téli csapadék csak ott vonult le viszonylag zavartalanul, ahol elegendő