Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

naponta befutottak a vízállási adatok, amelyek felhasználásával megszerkesztették a Napi Vízjárási Térképet és azt az érdekelteknek megküldték. A rövid áttekintés után térjünk vissza BONCZOS Miklós kormánybiztos beszámolója alapján az árvízi események kronológiájához! (BONCZOS, 1940) Az 1940 tavaszán kialakult árvíz előzménye az 1939-40. évi rendkívül zord és havas tél volt, amelynek során a talaj fél méternél mélyebben átfagyott, s a fagyott talajra hullott bőséges csapadék - hó és jég alakjában - a felszínen felhalmozódott. Vastagon befagytak a folyók és a vízelvezető csatornák is. Ezt március elején rövid idő alatt, minden átmenet nélküli hirtelen olvadás követte, ami napok alatt megdagasztotta a patakok és kisebb folyók vizét, s valamennyi úgyszólván egyszerre zúdult a főfolyók felé. Később TRÜMMER Árpád a Magyar Mérnök- és Építészegylet konferenciáján elhangzott előadásában két súlyosbító körülményt emelt ki. Az egyik az, hogy a vízfolyásokat vastag jégpáncél fedte, a vízelvezető csatornák pedig még akkor is jéggel és hóval voltak tele, amikor az olvadás vizét kellett volna levezetniük. A másik körülmény pedig az volt, hogy a Duna felső folyásán korábban indult meg a jégzajlás, mint a folyam középső és alsó szakaszán, így számos helyen jégtorlódás keletkezett, ami komoly árvízkatasztrófával fenyegette a parti községeket. A Duna ezen természete persze nem volt ismeretlen a vízügyi szakemberek számára, csak a védekezés volt igen körülményes és nehéz. Az olvadás március elején Németországban kezdődött, és hirtelen magas vízszintet eredményezett. A jég több helyen torlódott, így Nagymarosnál és Vácnál, majd Dunaföldvárnál és Paks alatt. A torlaszokat repülőgépről próbálták szétbombázni, vajmi kevés eredménnyel. A megáradt víz szintje helyenként meghaladta az addig észlelt legnagyobb magasságot. Budapesten március 18-án 724 cm vízállással tetőzött, itt 143 cm-rel alatta maradt az 1876. évi szintnek. Lórévnél átszakadt a balparti töltés, Lórév és Makád víz alá került, csakúgy, mint a soroksári Duna-ág mellett Kiskunlacháza és Pereg községek, majd később a Szentendrei szigeten Pócsmegyer. A hónap végén megáradt a Vág, a Nyitra, a Garam, a Szamos, a Sajó, a Hernád , a Zagyva és a Tárna. A jeget ezúttal is sok helyen robbantással igyekeztek - több-kevesebb sikerrel - megbontani. A Tisza áradása március közepén kezdődött és hosszan elhúzódott. A belvízi zsilipeket sokáig zárva kellett tartani, a szivattyúk pedig nem győzték a vizet emelni. A rendkívüli helyzetre tekintettel március 21-én összehívott kormányülésen BONCZOS Miklós belügyi államtitkárt bízták meg az árvízvédelmi országos kormánybiztos teendőinek ellátásával. Feladata nemcsak az árvízvédekezés irányítása volt, hanem biztosítania kellett a termelés folytonosságát, a helyreállítási munkák elvégzését és gondoskodnia kellett a károsultak segélyezéséről. A megbízással egyidőben a TELEKi-kormány 2 millió pengőt bocsátott a kormánybiztosi feladatok ellátására.