Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGY-MEDENCE SZABÁLYOZÁS UTÁNI HELYZETE: ASZÁLY, SZIKESEDÉS
miatf - mondja szó szerint a bizottság által készített jelentés. Mindezt május végén, a forró, száraz nyár kezdetén! Június 3-áról virradó éjszaka erős dér volt! A fagy több helyen nemcsak a gyengébb kerti veteményeket tette tönkre, hanem a kukorica és a burgonya is elfagyott! 30 Ettől kezdve aztán nagy hőség lett. Júniusban a legmagasabb hőmérséklet elérte a 32,5 °C-ot, júliusban a 36,25 °C-ot, augusztus 4-étől 19-éig minden nap 30-37,5 °C volt! Verőfényben természetesen ennél is jóval melegebb volt, miközben egy szem eső sem esett. Az ínséges terület felmérésére kiküldött királyi biztos feljegyzése szerint „Alsó Szabolcs megyében őszi, tavaszi egyaránt silány, kaszálló, legelő semmi, kiszáradt a fűnek még a töve is. A Hajdúságban az őszi vetések június végén alig voltak arasznyi magasságúak, a kalászokban itt-ott egy szorult szem. Zab, árpa még szomorúbb állapotban; kaszálló, legelő kiaszva teljesen. Debrecen nagy kiterjedésű határa szintén ily vigasztalan, kiégett kopárság..." 3 ' 1 Az 1863. évi szárazság okozta a múlt század legnagyobb aszályát. Az anyagilag tönkrement emberre még évtizedek múlva is azt mondták, hogy „63-ban van". És hogy ez a szörnyű időszak ne vesszen el az emlékezés homályában, Báránd község „Gyász/ap"-ot adott ki az 1863. évi aszályos esztendőről. 32 Az Alföld lakosságát a pusztulástól végül csak a nagy társadalmi összefogás és a kormány támogatása mentette meg. Természetesen, - ahogy ilyenkor lenni szokott - a közvélemény azok ellen fordult, akik legkevésbé tehettek a szárazságról, s az aszályért az ármentesítés szorgalmazóit és megvalósítóit okolták. Pedig a Tisza alacsony vízállása miatt a terület árvédelmi töltések nélkül, a nyitott fokokon sem kapott volna vizet, hiszen a vízgyűjtő területen esett minimális csapadék miatt a folyó a medrét már két éve nem hagyta el. De a Tiszán kívül a terület déli részét, - a Nagy-Sárrétet — ekkor a Berettyó vize is táplálta, s medre még a Sárréttől nem volt elterelve! Az Ó-Berettyó nagysárréti kiágazásának elkötését és a Berettyó egész víztömegének a nagycsatornán keresztül a Sebes-Körösbe történt bevezetését 1865. május 10-én jelentették be a Berettyó Sárréti Szabályozó Társulat közgyűlésén. 1863-ban a Berettyó is alig szállított vizet! A szabályozási munkák végrehajtása tehát nem befolyásolta az időjárást 1863-ban sem. Aszályok az ármentesítések és lecsapolások előtt is többször voltak. Érkövy Adolf gazdasági szakíró szerint, aki az 1863-as aszályról részletes ismertetést adott, - 1790 és 1863 között, — tehát 73 év alatt - az Alföldön 22 ínséges esztendő volt, s ebből a sok eső miatt csak háromszor keletkezett kár, a szárazság viszont 19 évben okozott ínséget. 33 Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az Alföld éghajlata a vizek levezetése előtt éppen olyan kontinentális jellegű, csapadékszegény és aszályokkal sújtott volt, mint napjainkban. Kétségtelen viszont, hogy amíg a Hortobágy völgye erdőkkel borított volt, addig csapadék is több hullott a területre. A hatalmas erdőket azonban a XVI-XVII. században kiirtották, de még ezt követően is folytatódott a fák kivágása, amint azt az 1783-ban készült katonai térkép is bizonyítja. (3. ábra). A térkép szerint Máta határában ekkor még kiterjedt erdő létezett, melynek ma már alig van nyoma. A nagykiterjedésű erdők jelenlétét bizonyítja a mutatóba megmaradt ohati erdő. Ez annak köszönhette megmenekülését, hogy Debrecen városa mindig szakszerűen gondozta. Nem mondható el ugyanez az erdőnek a tiszacsegei határban levő részéről, melyet a csegei urak kivágattak. 34 Az 1860-as száraz éveket a következő évtizedben nedves, csapadékos időszak követte. Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás, Karcag, Kunmadaras és Püspökladány lakossága ennek hatására egyre sürgetőbben követelte, hogy határaikat a Hortobágy völgyében összegyűlő belvizektől mentesítsék. A közmunka és közlekedési minisztérium a szükséges terveket elkészítette, s 1878-ban a vízrendezések végrehajtására megalakult a „Hortobágy'-Berettyóvidéki belvizeket szabályozó társulat'. A kiviteli tervek 1879-re készen álltak, s 1881-ben megkezdték a karcagi határtól a Körösig vezető csatorna építését. Az
