Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

TÓGAZDÁLKODÁS A HORTOBÁGYON AZ ÁLLAMOSÍTÁS UTÁN

rületek hasznosításának az 1950-es években leginkább alkalmazott módja, a rizstermelés és a halastó építés. Mivel most már 5 m

3

/s víz állott rendelkezésre, bátrabban lehetett tervezni. Elsősorban a rizstermelést szorgalmazták, megkezdődött a rizstelepek építése, amely aztán a lecsapolhatatlanság, a késői érésű vetőmag alkalmazása, valamint egyéb termesztés-technológiai hibák miatt gazdaságos rizstermelésre alkalmatlannak bizonyult. Az 1951-52-es éveket viszont a hortobágyi rizstermelés korszakának nevezhetjük. Sokkal eredményesebb voit a tógazdaság fejlesztése, mely az 1950-es éveket teljesen kitöltötte. A század közepéig az Öreg tavakon kívül egyedül a Borsósi tó létesült, de amint a következő táblázat is mutatja, a tófelület alig egy évtized alatt többszörösére emelkedett: Öreg tavak (észak felé történt bővítéssel együtt) 1914-18 1843 ha Fényes tó 1952 235 ha Kónyái tó 1953 122 ha Ohati tavak (Szomjulapos, Vidilapos, Derzsi tó) 1950-53 725 ha Borsósi tó 1936-39 178 ha Malomházi tó 1960 72 ha Csécsmocsári tó 1959 568 ha Kungyörgyyi tó 1952 152 ha Akadémiai tó 1960 87 ha Borzasi tó 1959 202 ha Elepi tavak (Fertőlapos, Mikelapos) 1957 474 ha Kadarcsi tó 1956 37 ha Bivalyhalmi tó 1961 291 ha Polgári tavak 1963 338 ha K-V-1, K-V-2, K-V-3 1959-69 1171 ha Összes tófelület: 6495 ha