Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGY HASZNOSÍTÁSÁNAK JÖVŐJE

tosítani lehetne. A halhús iránti kereslet előreláthatólag mind belföldön, mind pedig külföldön emelkedni fog. Érdemes lenne foglalkozni a víziszállítással is, mely nemcsak olcsó, hanem kevésbé környezetszennyező is, és legalább a Keleti-főcsatornát be kellene kapcsolni az országos víziúthálózatba. Sajnos a hajózás az alföldi folyókon és csatornákon az utóbbi 50 évben szinte teljesen feledésbe merült, pedig a hajózásnak az Alföldön nagy múltja volt. A hajózás, - ha azt a személyszállításra is kiterjesztenék - lehetőséget adna az idegenforgalom fejlesztésére is. Az épülő M-3-as autópálya a Hortobágy-medence északi részét érinteni fogja, ezzel a Hortobágy-medence is közelebb kerül a fővároshoz, s az Alföld kincsének, - a termálvíznek - hasznosításával (a jelenlegi strandok mellett fedett medencék és a falusi turizmus kiépítése, melyre jó példa a hortobágyi EPONA), a medencét körülvevő településeket be lehetne kapcsolni az országos és az európai idegenforgalomba. Hiszen olyan természeti adottságok, mint a Hortobágy-medencében találhatók, Európában sehol sincsenek. Természetesen ahhoz, hogy ezt a csak címszavakban leírt programot megvalósítsuk, sok lépésre van szükség. De talán az első lépéseket már most meg lehetne tenni.