Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGYI TÓGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE
A meglevő iratokból nem állapítható meg, hogy a pályázatok elbírálásánál történt-e visszaélés, annyi azonban biztos, hogy a versenytárgyalás elmaradása, s a hasznosításnak a Haltenyésztő Rt. részére történt bérbeadása miatt egyes helyi lapok kifogásolták a város eljárását. Ezzel kapcsolatban az alább kivonatosan ismertetett feljegyzés készült a döntés helyességének igazolására: Debrecen város a Földmívelésügyi Minisztériummal szemben kötelezte magát, hogy a Hortobágyból átenged 3000 kh területet és 500 ezer korona készpénzt abból a célból, hogy a minisztérium 2000 holdon halastavakat, 1000 holdon pedig öntözéssel kapcsolatos gazdaságot rendezzen be. A 2000 kh halastavat a minisztérium kísérleti célokra kívánta felhasználni és a jövedelmező haltenyésztési üzemre nem helyezett súlyt. Az akták lezárása előtt az utolsó pillanatban lépett közbe a Haltenyésztő Rt. és felvilágosította a várost, hogy a kilúgozási kísérletek mellett jövedelmező haltenyésztés is űzhető. Mivel ekkor már csak órák kérdése volt a miniszteri döntés, a város képviselői azt kérték a Haltenyésztő Rt-től, hogy necsak általános kijelentéseket tegyen, hanem konkrétan bizonyítsa be, hogy ajánlata tényleg előnyösebb a városra nézve, mintha a minisztérium szándékolt megoldását hajtják végre. A Haltenyésztő Rt. képviselője mindjárt a polgármester és a főügyész úr által adott kihallgatáson a halastavak területének megtekintése nélkül 25 000 korona minimális jövedelmet garantált és 50 000 korona óvadékot tett le. Ezután a Haltenyésztő Rt. igazgatóságának néhány tagja megtekintette a halastavak területét és anélkül, hogy bármely ajánlatról tudott volna, minden más ajánlat előtt a városnak 100 000 korona jövedelemrészesedést ajánlott fel. A Haltenyésztő Rt. azért tette azt az ajánlatot, mert annak idején csak egy megoldásról volt szó, hogy tudniillik, a bérlet kérdésében a miniszter fog dönteni, minden versenytárgyalás nélkül. A Haltenyésztő Rt. magas ajánlatával mind a városnak, mind a minisztériumnak meg akarta adni a döntésre a módot, mert mind a két faktor elfogadhat egy ilyen ajánlatot, ha megbízható oldalról történik. A mielőbbi döntésre a Haltenyésztő Rt. is súlyt helyezett, mert a vállalkozásra csak úgy reflektálhat, ha a tavak kiépítésére garanciát kap, amihez az építkezés mai állása mellett csak úgy juthat hozzá, ha a döntés azonnal bekövetkezik. Enélkül a jövő évi üzemhez szükséges halanyagot a többi halgazdaságban nem készítheti elő, s így az 1915. évi üzem megkezdését nem vállalhatná. A város részéről a versenytárgyalás mellőzése azért is indokolt volt, mert oly nagyszabású szakvállalat, mely erre alkalmas lenne, az országban több nincs. Ráadásul a tervbevett bérleti szerződés a városnak biztosítja a 100 ezer koronán felül a jövedelem 50 %-át. A nyilvános árverés esetén az ajánlattevők csak az átlagos jövedelem maximumáig fognak árverezni, így a város elesne attól, hogy a maximális jövedelemből is megkapja a maga részét. Mindebből kitűnik, hogy a Haltenyésztő Rt. a városnak nagy szolgálatot tett akkor, amikor a Hortobágy legértéktelenebb részét holdanként 50 koronáért bérbe vette, ezenkívüha Haltenyésztő Rt. szakértelme és tőkeereje az elvállalt kötelezettségekre garanciát A versenytárgyalás elmaradása miatt Corchus Béla - a biharugrai halastó gazdája megbízásból Lisznyai Damó Tihamér miniszteri tanácsos fellebbezést nyújtott be. Laendler Antal új ajánlatot nem adott be, bár korábban éppen ő jelezte, hogy pályázata elfogadása esetén az ország legelső haltenyésztési szakértőjét fogja alkalmazni. A szakértőről aztán kiderült, hogy az éppen a Haltenyésztő Rt. egyik gazdatisztje. 133 A város 1915. március 26-27-ei közgyűlésén tárgyalta és fogadta el a Haltenyésztő Rt-vel kötött szerződést, mely különösen a haszonbér évi összegében különbözött az eredeti ajánlattól.
