Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGY-MEDENCE SZABÁLYOZÁS UTÁNI HELYZETE: ASZÁLY, SZIKESEDÉS
első 8,41 km hosszú szakasz 1883-ra meg is épült, azonban a magas kiviteli költségek csökkentése érdekében a terveket átdolgozták. 1890 és 1896 között elkészült a csatorna Ágotáig. A Hortobágy-Berettyó főcsatorna vízszállító képessége 100 m 3 /s lett. A csatorna torkolatánál 1889—90-ben háromnyílású, - egyenként 3,33 m szabad nyílásszélessége - vaskapukkal ellátott zsilipet építettek. A századfordulóra tehát a Hortobágy völgyét mind az ár-, mind pedig a belvizektől mentesítették. A szárazság mellett a Hortobágy mezőgazdasági hasznosításának második nagy akadálya a szikesedés volt, mellyel e század 20-as és 30-as éveiben különösen sokat foglalkoztak. A Tisza árvizei által az ármentesítés előtt elborított területet az úgynevezett tiszamenti mészben szegény, kötött agyagos szikesek csoportjába sorolják. Ezekre a szikesekre a kilúgozottság a jellemző. A hortobágyi szikesek kialakulását illetően eltérőek a vélemények. Tény azonban, hogy a Hortobágy völgye hatalmas területnek, - mintegy 900 ezer kh-nak-volt a vízgyűjtő medencéje, és nemcsak időszakosan állott víz alatt, hanem jelentős részét állandóan mocsár borította, ezeknek ma már csak nyomait találjuk. A szikesedéssel kapcsolatban is gyakran hangzott és hangzik el ma is az a vélekedés, hogy ezek a területek a lecsapolás után váltak szikesekké. „Ez bizonyos mértékben igaz, men: a vízelvonás következtében a levegő páraszegény ebb, s ezáltal a környék talaja kiszáradásra hajlamosabb lett. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy bár a szikes talajok kialakulásában a hidrológiai viszonyoknak nagy szerepük van, de a hidrológiai viszonyok kialakulásában a talaj belső tulajdonságai ugyancsak közreműködnek. Ha ugyanis az altalajban a felszínhez viszonylag közelálló, vizet rosszul áteresztő vagy teljesen vizetzáró réteg van, esetleg már a felszín is tömődött, a víz megáll 4. ábra. Hortobágyi táj a XVIII. század végén
