Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGY-MEDENCE VIZEI
A Tiszától kelet felé haladva a folyó nagyvízi kiöntéseivel találkozunk, melyek kisvíznél visszavezették a lehullott csapadékkal megszaporodott áradás vizeit a folyóba. Ilyen vízfolyás volt Tiszacsegénél az Igaj, Tiszafüred és Tiszacsege között a Szilágy-ér és a Tölgyes-ér. A Tiszával párhuzamosan haladt a Selypes, lejjebb pedig az Ohat-Völgyes-ér. Szélesebb medre és nagyobb kanyarulatai voltak az Árkusnak, s ez arra utalt, hogy medrét korábban egy nagyobb folyó, - valószínűleg az ősi Sajó-Bódva-Hernád, - ezt követően pedig a Hortobágyon végigvándorló Tisza uralta. Az Árkus az Ohat és Tiszacsege között elterülő Völgyes nevű halászó tóból szakadt ki és a Zám-Nádudvar-Angyalháza közötti hármas határnál torkollott a Hortobágyba, miután felvette a nádudvari határt elválasztó Sáros-eret. Hossza 21 340 m, de ősi medre-a Hortobágy melletti mocsarak miatt-csak 16 km hosszú volt, s ennek szélessége 50-100 m között változik. 5340 m hosszú mesterséges medrét a szabályozások előtt, - 1716-21 között - a belvizek levezetése érdekében 300 munkással Debrecen városa ásatta ki 5 . Más források szerint az ásatást a XIII. században a Zámot is birtokló ohati grófok végeztették a folyó eredeténél levő mocsárvilág lecsapolása érdekében. 6 A XVIII. században készült tanúvallomásokból, jegyzőkönyvekből viszont azt tudjuk, hogy hajózásra is használták és a máramarosi tutajosok az Árkuson szállították a sót és a szálfát Nándudvarra. 7 A középkorban az Árkus látta el vízzel az azóta elpusztult Arkusd, Derzsegyháza, Csecs, Zámmonostora és Szabolcs falvak lakóit. 8 Az Árkustól keletre észak-déli irányba folyik a medence névadója, a Hortobágy, mely a Hajdúnánáshoz tartozó pródi réten, a Tirimpó felett három ágból eredt és a Tisza kiöntéseiből táplálkozott. Háromági eredete miatt Háromághortobágynak — Harmagwhortobagh - nevezték. 9 A horti pusztát elhagyva felvette a Hollós-ér, a Hattya, a Bágy és Szandalik vizét. Hossza 80 km, vízgyűjtő területe 330 km 2 volt. Útja során belefolyt keletről a Kadarcs—Karácsonyfok, délről a Kösely, nyugatról az Árkus és a Sáros-ér, valamint az ezekkel kapcsolatban levő Mérges- és Sarkad-erek vize. Ezenfelül a dobi, dadái és büdi magaslatokról lefolyó vizek is táplálták, melyeknek a Büd-szentmihály melletti Forgácskút és Dankó-puszta közötti völgyeletekben volt lefolyásuk. A Hortobágy bővizű vízfolyás volt, 1743 és 1848 között vízimalmot is hajtott és gazdagon halásztak belőle. 10 A folyó széles medre és hatalmas kanyarulatai arra utalnak, hogy korábban az Északkeleti-Kárpátokban eredő valamely nagy folyó, később pedig a Tisza használta medrét. 11 Több, — múlt század elejéről származó - okirat is utal arra, hogy vize részben a Tiszából származott. 1825-ben Bihar vármegye küldöttei jelentették, hogy „a Hortobágy olyan nagy kiszakadása a Tiszának, hogy a Debrecen-budapesti utat teljesen elzárta és megbénította a közlekedést." 12 Egy másik, ugyanebből az évből származó jelentés azt mondja: „a Hortobágy sokkal nagyobb kitörése a Tiszának, mint az Érnek a Kék—Kalló... egyébként nem olyan folyóvíz, amelynek a természet iderendelte útját, mert se partja, se tiszta feneke és ezért se egyenes, se ejtősége, se az összefolyásnak nincs hegyes szeglete". 13 De a Tiszából való kiszakadásra utal az 1830-ban kelt okirat is, mely szerint „a királyi biztosság jelentése alapján őfelsége megengedte, hogy a Nagyhortobágy folyam, mely a Tiszából szakad ki, végképpen elfolytassék", 14 Mivel ennek a rendeletnek nem lett foganatja, a másik, — 1831-ben kelt — okirat már a következők szerint rendelkezik: „Bárha az 1829. szeptember 7-én a királyi biztos elnöksége alatt minden törvényhatóságok képviselőinek közös üléseinkben elhatároztatott, hogy a Tiszából szakadó Nagyhortobágy folyam eltöltetvén, a hortobágyi gát a tiszadobival egyesíttessék,... mindazonáltal, mivel a kérdéses töltéseket Szabolcsvármegye és a Hajdúkerület mind eddig nem készíttette, ... a Helytartótanács megkerestetik, hogy kötelességének teljesítésére mindegyik rászoríttassék'. 15 Vásárhelyi Pál, aki 1844-ben már a Tisza szabályozásával foglalkozott, a folyó kiszakadásairól a Tisza folyó általános szabályozási tervében így ír: „...a Tisza
