Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

is alakváltozást szenvedtek (aminek folytán — természetesen — érvénytelenné vált a bemérés során a vízsebesség és a szárnyfordulatok között megállapított összefüggés) a Viczián-féle szárny általános használata nem jöhetett szóba. 41. ábra. A Viczián-féle vízsebességmérő szárny Csupán rutinmunkát jelentett, mégsem maradhat említés nélkül VICZIÁN Edének a vízerőkészlet felmérésével kapcsolatban az ország hegyvidéki vízfolyásain 1897 és 1903 között * * végzett több mint másfél ezernyi kisvízi hozammérése. Hasznukat főleg az utódállamok látták.

150 Érdekes még, hogy a csapadék és a lefolyás kapcsolatának vizsgálatára a század elején berendezett hidrológiai kísérleti területek egyikén, a vad Gladna-patak két mérőállomásán, 1903-ban kötélpálya készült, hogy a rajta függő mérőkosárból árvíz idején biztonságosan végezhessék a hozammérést. * A Viczián-féle szárnynak volt még egy változata, az ún. „regisztráló szárny", amely csak a fordulat149 szám észlelésére szolgáló speciális készüléke révén különbözött a másik műszertől. ** A vízfolyásokban rejlő vízienergiát évszázadokon keresztül változó hatásfokkal a malmok segítségével sikerült hasznosítani. Az ipar figyelme akkor fordult újra e régi energiaforrás felé, amikor a technikai fejlődés lehetővé tette a vízienergia jóval hatékonyabb kihasználását (a különféle turbinatípusok üzemeltetése révén) és a keletkezett energia elektromos energiává történő átalakítását. A fejlődő ipar energiaigényének kielégítésére a kormány elhatározta, hogy felméreti a Felvidék vízerőkészletét. A Vízrajzi Osztály 1896-ban kapott megbízást a Vág, Garam, Poprád és Hernád folyók iparhidrográfiai viszonyainak feltárására. A munka irányításával kezdetben VICZIÁN Edét, később SZIBERTH Artúrt, HAJÓS Sámuelt, majd ismét VICZIÁN Edét bízták meg. Az első két évben a Végvidék 50 LE (kb. 37 kw) minimális teljesítményű folyószakaszainak felmérésével sikerült végezni, amit a kormányzat túlzottan részletesnek ítélt. VICZIÁN-t sürgették a nagyvonalúbb felmérésre, s egyszersmind célul tűzték ki a vizsgálódások elvégzését az egész ország területén. A kezdetben kiválasztott több mint 300 vízfolyás közül 190 felelt csak meg a feltételeknek. A felmérés során megállapították az adott vízfolyások, folyószakaszok esési viszonyait és lehetőleg alacsony vízállásnál ellenőrzött sebességméréseket (1897 és 1903 között 1577-et) hajtottak végre a kisvízi hozam megállapítására. Az emiített méréseket hídról, sodronykötélre kapcsolt ladikból, vagy vízben gázolva végezték legalább 10—20 kiválasztott függélyben, azon belül 4—5 pontban, többnyire Hajós-szárny segítségével. A munka végzése közben derült ki, hogy a csapadékmérő hálózat ritkasága, meg a hidrológiai ismeretek, (a vízállás adatsorok hiánya) nem teszik lehetővé a legkisebb víznél előforduló legkisebb vízmenynyiség pontos, számításos meghatározását.