Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
az úszómérések és saját szárnymérési eredményeinek összevetésekor úgy találta, hogy azok szépen egyeznek. Megállapította, hogy állandó vízállás mellett, a folyó valamely szelvényében függélyröl függélyre menve, a víz sebessége más és más alakú parabola szerint változik. Egy-egy függélyben egymástól eltérő vízállásnál is végeztek méréseket, és kiderült, hogy a sebességparabola együtthatók a vízállástól függően változnak, a parabolák nem hasonlók; s a vízállás csökkenésével csökken a felszíni sebesség. A parabola tengelyének helye a vízállás csökkenésével a vízfelszíntől mélyebbre kerül, s megváltozik a középsebesség viszonya a felszíni sebességhez képest, valamint a maximális sebesség mélységének viszonya az egész mélységhez is. Az eltérő vízállásoknál ugyanazon függélyben végzett megfigyelések során nyilvánvalóvá vált, hogy a Duna és általában a folyóvizek sodorvonalának helye sem állandó. Míg pl. 1876. március 10-én a Duna középvonalától számítva a sodorvonal 10 méterrel volt a pesti parthoz közelebb, addig alig egy héttel később 32 méterrel feküdt immár a budai parthoz közelebb, tehát a sodorvonal a vízállás csökkenésével a mélyebb budai part felé tartott. Az ebben a korban szokatlan körültekintéssel elvégzett mérések nagy száma lehetővé tette más külföldi tudósok eredményeinek és az abból levont, képletekbe foglalt törvényszerűségeknek ellenőrzését, szükség esetén bírálatát. „Egyszer s mindenkorra le kell . . . mondanunk az olyan általános érvényes képletnek felállításáról, a mely a középsebességet egy függélyben kizárólag csak a vízszínsebesség és a folyó mélységének függélyében szolgáltatja. Olyan képlet, a mely minden folyóra alkalmazható, nem készíthető, bár egyesek állítottak fel ilyeneket." ss A leírt „hidrometriai kísérlet" (ahogyan HORVÁTH nevezte az öt héten át folyt méréseket) és a rájuk alapított elméleti fejtegetések tudományos jelentőségüknek megfelelően az Akadémia több előadóülésén szerepeltek, de ennek ellenére csak szűk körben váltak ismertté.* Pedig a szóban forgó árvízi mérések és HORVÁTH Ignác műve éppúgy kiérdemelhette volna a nemzetközi elismerést, mint HARLACHER 1878. évi (tehát 2 évvel későbbi) bécsi bemutatója 90 , vagy a Rajnán Bázelnél svájci, francia, bádeni és bajor szaktekintélyek részvételével 1867ben végzett vízhozammérések. 9 ' Az előbbieknek 6 németországi, továbbá osztrák, orosz, angol és amerikai ismertetését idézi KOLUPAILA ,: , az utóbbiak, amelyeket C. CULMANN, a nagytekintélyű zürichi professzor szervezett meg, nemzetközi jelentőségük révén lettek nevezetesek. HORVÁTH Ignác teljesítményének nagysága az alábbi adatok egybevetéséből tűnik ki (II. táblázat) : * HORVÁTH a méréssorozatból leszűrt általánosítható tapasztalatait beledolgozta előadásai anyagába, legalábbis erről tanúskodik hallgatóinak kéziratai alapján litográfiái sokszorosításban megjelent „Alkalmazott hydraulika" című jegyzete ( 1880)/
