Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

szárnyat", amely — így szól a hozzáfűzött szöveg — Némi intézkedésem szerint KRAFT bécsi művész [műszerész] modorára NUSSZ itteni művésztől készült ..." (11. ábra). 11. ábra. WOLTMAN-szárny az Institutum szertárából PETZELT alaposságára vall, hogy a szárny működésének matematikai levezetéséről sem feledkezik meg, s a műszerállandó meghatározásának (tarázásának) módját is leírja. Az oktatás gyakorlatiasságát a mérési adatok feldolgozásának ismertetése és a közölt jegyzőkönyv minta tanúsítja. A vízhozamszámítás menete PETZELTnél a következő: Az egyes függélyekben általában 3 lábanként meg kell mérni a 30 másodperc alatti szárnyfordulatot. A függély középsebessége a szárny fordulatok függélyenkénti átlagából a műszerállandó ismeretében szorzással kapható meg. Ezután ki kell számítani a lamellákra bontott szelvény teljes vízhozamát, amely a lamellák területének és a hozzájuk tartozó középsebességeknek szorzatából összegzéssel kapható. Az így meghatározott vízhozam elosztva a teljes szelvényterülettel adja a szelvényre jellemző középsebességet. A professzor személyes tapasztalataira vallanak a következő szavak: „ . . . a' Magy: Kir: fő építtészeti igazgatósági mérnökei, hol a' Dunát fel mérték rúd helyett, alól nagy vas gömbbel (Bombe) nehezített kötélre fűszték a' műszert, de minthogy kötélnél az ingadozások még sokkal nagyobbak, mint rúdnál, a' mérés pontosságára nézve tehát ezen mód tán nem igen ajánlható, nagy mélységekben, és nagy sebességeknél inkább a' sebesség mérői épszög (Rectangulum Hydrans) . . . alkalmazható." Egy ilyen „intézkedésem szerént a' mérnöki gyűjteménytárért NUSSZ gépésztől" készíttetett. Az (elvileg) tetszőleges mélységben uralkodó sebesség mérésére is alkalmazható kvadránst ugyancsak részletesen tárgyalja a jegyzet és használatát is ismerteti.