Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
HAJÓS Sámuel emelt szót a vízhozammérések védelmében (1892) 187 . Nehéz helyzetben volt. Habár a szegedi vízhozamgörbe felső szakaszát az árvíz során pontonkint fenékig terjedő mérések alapján szerkesztették meg, míg Törökbecsénél a tetőzés napjaiban csak felszíni mérésre volt lehetőség, nem hivatkozhatott erre, mert főnöke a vízügyi nagytanács április 23-i ülésén hivatalosan közölte a fenti adatokat. Ezek a napisajtóban is megjelentek és TIMON éppen erre utalt. HAJÓS ezért egyrészt arra mutatott rá, hogy az irodalom szerint árvízhozamok esetében a 10— 15%-ot meg nem haladó eltéréseket még elfogadhatónak tartják, másrészt adatokkal igazolta, hogy a Szegedtől Törökbecséig terjedő szakaszon elpárolgó és elszivárgó vízmennyiséget számba véve a különbség csupán 10,6%. Végül — mivel a két adat egyikéről sem állapítható, hogy pontos — a veszteséget a két mérési eredmény középértékéhez kell viszonyítani, vagyis legfeljebb 5—6%-os hibáról lehet szó. Ezek után HAJÓS szerint a Vízrajzi Osztály által összegyűjtött anyagot — kiragadott két adat alapján — teljes egészében megbízhatatlannak mondani nem lehet akkor, „midőn a logika szabályai szerint még csupán kételynek lehet helye". TIMON erre elhallgatott, azonban PECH is levonta az esetből a tanulságot. A vízhozammérések eredményeit nem foglalta többé össze — mint korábban — a Vízrajzi Osztály működéséről készített hivatalos évi jelentésébe* A Vízrajzi Évkönyveknek a vita lezárásának esztendejében megjelent XI. kötetében „Az 1900. évben végzett folyami és hegyvidéki vízsebesség-mérések" külön fejezetben jelentek meg, a cím alatt a következő megjegyzéssel: „Ezen eredmények közlése alkalmával ismételjük az előbbi években nyilvánított kijelentésünket, hogy ezen kimutatások célja: addig is tájékoztatásul szolgálni, míg a vízsebességmérések teljesen fel lesznek dolgozva és az eredmények véglegesen megállapíttattak. Az alább közlendő eredmények tehát nem tekintendők végleg megállapítottaknak". A vízhozammérései elleni vád arra késztette a Vízrajzi Osztályt, hogy elkövetkező vízhozamméréseinél fáradságot és időt nem kímélve a lehető legnagyobb pontossággal járjon el. A mérések eredményeképpen kimutatták, hogy a kisesésű Tiszán és mellékfolyóin a vízhozamot csupán a mederszelvény, a vízállások és a nagyvízszín esésének adataiból pontosan nem lehet meghatározni, csak a fenékig terjedő szárnymérések vezethetnek eredményre. A támadások hatására HAJÓS ismertette a vízsebességmérés pontosságára vonatkozó korábbi vizsgálatainak eredményét és folytatta idevágó tanulmányait (1902, 1903) 189 . a) A viszonylagos pontosságról már a vízhozammérés egyszerű megismétlése is fogalmat ad. Megnyugtatással szolgáltak azok a méréssorozatok is, amelyeket a Vízrajzi Osztály 1895ben a Tiszán Tiszapüspökinél, ill. 1900-ban a Duna pozsonyi szelvényében, az előbbi esetben több különböző, az utóbbiban egyazon műszerrel végzett. A 42 ill. 52 napon át a vasárnapok és ünnepnapok kivételével — naponta mért vízhozamok vonala, amelyet a ±5% eltérést ábrázoló vonalak közrefognak, híven követi a vízállásgörbét. Felhasználta HAJÓS ellenőrzésre a Duna budapesti vízhozamgörbéjét is. Az 52. ábra egyes pontjai különböző években más-más műszerrel és külső körülmények között végzett mérések eredményeit tüntetik fel. A mérés közben észlelt vízállásváltozás nagyságának és ér* Érdekes tanúsága a vita keltette hullámok továbbgyűrűzésének a Magyar Mérnök-és Építész-Egylet milleniumi vízépítési pályakérdéseire beérkezett javaslatok közül a 3. számú kérdés: „A folyóvizek tömege lefelé haladva megfogy-e? mi ennek az oka és lehet-e ezt az ármentesítés avagy a vízhasznosítás érdekében elősegíteni v. mérsékelni?"
