Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
mérésen alapult, a frissebb értéket pedig a vízszínesés és a nedvesített keresztszelvény adataiból számítással határozták meg. Ráadásul a számított eredmény azért is megbízhatatlan volt, mert a Dunát ezen a szakaszon mindössze I = 0,000012 igen pontatlanul megmérhető eséssel vették figyelembe. Az összesen 8 vízhozammérés eredményei a következőkben foglalhatók össze: Vízállás Szelvényterület* Középsebesség Vízhozam* Megjegyzés cm m m/s m 3 /s Megjegyzés 104 494 0,689 2 438 Pontonkint fenékig ter208 533 0,979 4 005 jedő mérések. 273 546 1,134 4 944 Esetenként a függélyse300 550 1,187 5 512 bességi görbék 2,5 m 411 564 1,475 7 740 mélységen túli szakaszá522 586 1,813 11 061 nak kiegészítésével 614 570 2,158 14 168 kapott eredmények. 632 572 2,358 15 687 # Egészekre kikerekített számok A számok egymagukban tanúskodnak a mérési teljesítményről. A Duna orsovai szelvényére meghatározott, mérésekkel alátámasztott vízhozamgörbe a magyar vízrajzi tevékenység magas színvonalának beszédes bizonyítéka. A Vaskapu-csatornában a különböző dunai vízállásoknál kialakuló esésviszonyok, a vízmélység és a legnagyobb sebességek meghatározása volt a szorosan vett feladat: a hajózás számára kelTett tájékoztató értékeket megállapítani. A víz rendkívül nagy elragadó ereje miatt* szabadon felfüggesztett szárnnyal nem lehetett volna mérni. Ezért a műszert 9 m hosszú, 211 kg súlyú, két pontján felfüggesztett vassín végére erősítették, amely a két kapcsolt hajóból álló mérőhídról volt — vízszintes helyzetben — a kívánt mélységre beállítható. Maga a mérőhíd a mérési szelvény fölött 250 méterre a jobb parti gáton lehorgonyzott két kötélen lógott, és kormány segítségével a szelvény bármelyik pontjára beállhatott. Helybenmaradását a parti gátakhoz vezető oldalkötelek biztosították. A szárnyat tartó sín oldalirányú kitérését drótkötelek akadályozták meg. Partközeiben támasztó dorongok rögzítették a mérőhidat, a szárnyat pedig oldalt kinyúló karra erősítve használták 16 ? " A különleges előretekintéssel megtervezett felszerelés és eszközök kipróbálása és a legénység betanítása után az első mérésre 1896. május 21-én került sor. Az 1897. november 19-éig folytatott munka során különböző vízállásoknál összesen hat ízben határozták meg a vízhozamot. A 73,72 m fenékszélességű csatornában a vízállás magasságának megfelelően 6—10 függélyben mértek. Mederfenékig terjedő mérésről szó sem lehetett, de még csak ennek közelében sem sikerült megfigyeléseket tenni, mivel a nyugtalan vízfelszínen hánykolódó mérőhajó ingadozásai esetenként az 1 m-t is meghaladták, s félő volt, hogy a mérőszárny a fenékhez ütődve eltörik. Ennek ellenére az erős felépítésű (21. ábrán látható)Ertel-gyártmányú Woltman szárnyak még a mérések kezdetén eltörtek, s így a felvételeket a könnyebb szerkezetű, nagyobb fordu* A vízszínesés 100 méterenként 30—38 cm volt (I = 0,003)
