Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
16. AZ AL-DUNÁN VÉGZETT VÍZHOZAMMÉRÉSEK Az Al-Duna zuhatagos szakaszának szabályozása kapcsán az Al-dunai Vaskapuszabályozási Művezetőség által végzett vízhozammérések olyan rendkívüli feladatot jelentettek, hogy ismertetésük semmiképpen sem maradhat ki ebből a munkából. A mérések egyrészt 157 a Duna medrében — Orsova fölött mintegy 2,5 km-nyire, a bal parti Delboka-patak beömlésénél - HOSZPOTZKY Alajos által vezetve 1893, ill. 1895-ben; másrészt 158 a Vaskapu-csatornában, az 1896. február 29-i megnyitás után GRUBER Jenő irányítása mellett történtek, nagyon eltérő, de mindenkor kivételesen nehéz, sőt életveszélyes körülmények között. A vízsebességmérések végrehajtására, a mérési jegyzőkönyvek vezetésére és az adatok feldolgozására vonatkozóan a Művezetőség — mérnökei számára — részletes utasítást adott ki*. Ezen kívül a müncheni Ertel-céggel, valamint MAYERHOFFER Péter budapesti műszerésszel külön előírások szerinti, a várható nagy igénybevételeknek megfelelő szárnyakat is készíttettek, amelyek 100 fordulatonkint szólaltatták meg az áramkörükbe iktatott csengőt ( 1901 ) 159 . A Duna-medrében a 470—530 m-es víztükörszélesség és a 3 m/s-ot meghaladó felszíni sebesség miatt szelvénykötél használatáról nem lehetett szó. A mérőladik a mérési szelvény fölött 30 m-re kitűzött vonalban lehorgonyzott segédladiktól ereszkedett le az egyes függélyek helyére. Magát a segédladikot műszerrel intették be a megfelelő pontra. A nehéz müvelet nagyobb részt csak a „Vaskapu" gőzös segítségével volt elvégezhető. A mérés, az utasításoknak megfelelően, a felszíntől a fenékig terjedt, de az 1895. április—májusában levonult árvíz alkalmával (522-632 cm vízállásnál) csak az l-IX. függélyben. A X—XVI. függélyben 2,50 m-nél nagyobb mélységben nem sikerült sebességet mérni. A függélysebességi görbéjüket tehát hasonlósági alapon kiegészítették. Ezután minden függélyben felrakták a mélységnek és a függély-középsebességnek a szorzatát, és a kapott idom területéből számították ki a vízhozamot. Az elvégzett mérések során ismét bebizonyosodott a gyorsabb integráló mérés előnye a pontonkinti fenékig terjedő mérésmóddal szemben, hiszen a kapott eredmények közötti eltérés mindkét (pozitív és negatív) értelemben csekély volt. Sikerült meghatározniuk különböző vízállásoknál a felszíni és a középsebesség közötti változó arányszámot is. Érdekes összehasonlításra is sor került. VÁSÁRHELYI vízmérései alapján az orsovai mérce 0 vízállásához 1680 m 3 /s vízhozamot állapítottak meg, az újbóli mérésből pedig csak 1519 m 3 /s adódott. Ennek ellenére a Vásárhelyi-féle adatot fogadták el, mivel az közvetlen * Az utasítás leglényegesebb előírásai: — ha a mérés célja a vízhozammérés, akkor Woltman-szárnnyal pontonkinti fenékig terjedő mérést kell végrehajtani, — ha a mérés célja a felszíni ill. a középsebesség meghatározása, akkor a felszíni mérésnél úszót is lehet használni, s a középsebesség megállapításához az Exner-féle képlet 1+0,2676 \/h V|<= Vf . 1— 1+0,4014 Vh" a leghasználhatóbb. (A Vízrajzi Osztály 32 pontonkinti fenékig végzett szárnyméréssel ellenőrizte a képlet alkalmazhatóságát, s úgy találták, hogy ez a valódi értéknél átlag 6%-kal ad kisebb eredményt.) — A vízszintváltozást naponta 3-szor, gyors változás esetén 2 óránkint kell leolvasni, — minden sebességmérés vízszínrögzítéssel egészítendő ki, — a mérések során meg kell határozni a folyószakasznak megfelelő sebességi tényező értékét.
