Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

15. A HÁRMAS-KÖRÖS GYOMAI SZAKASZÁN VÁRHATÓ ÁRVÍZMAGASSÁG KIPUHATOLÁSA A Körösökön végrehajtott vízhozammérések közül érdemes megemlíteni az 1881-1888 közötti méréssorozatot. A Körösök és a Berettyó medencéjében már az 1870-es évek végén aggodalmat keltett az a tény, hogy az említett folyók partjainak végigtöltésezése az árvizeket nem engedi a sárréteken szétterülni, ellenben a teljes víztömeg gyorsan lefutva a folyók találkozásánál egymásra halmozódva komoly veszélynek teheti ki Gyoma városát és vidékét. Az ügyben érintett Nagyszalontai Vízszabályozó Társulat a Berettyó Szabályozási Társulat terveit okolta a veszély előidézéséért. A minisztérium a vitát eldöntő vízműtani megfigyelésekkel és mérésekkel a gyulai folyammérnöki hivatalt bízta meg. A hivatal vezetője GALLACZ János főmérnök előzetes szakvéleményében a nagyszalontaiak aggodalmát feleslegesnek ítélte, de jelentette a mérések megindítását. 1881 nyaráig a Fehér- és Fekete-Körös egyesülésétől a Kettős-Körös 44. átmetszéséig megmérték a hossz- és keresztszelvényeket és számítás útján megállapították a vízhozamot. Az év közepén jelentkező magas vízállás igen alkalmasnak mutatkozott a Woltman-szárnnyal történő részletes sebességmérésre, amit SPUR István mérnök még a nyár folyamán el is végzett.

15 1884-ben a Sebes-Körös töltéseinek elkészültével, valamint a korábban épült töltések megerősítésével a bihari hegyekből lefutó árvizek immár komolyan fenyegették Gyomát és környékét, így az újonnan alakult Vízrajzi Osztálynak sürgős feladatává tették, hogy mérések útján tisztázza a folyókon egyidejűleg várható maximális vízállást, s az ehhez kapcsolódó vízhozamot, s vizsgálja meg, mennyivel kell emelni a gyomai szakasz töltéskoronájának magasságát. PECH József és munkatársai IZSÁKY Ernő és SZILÁGYI Boldizsár megfelelő magas vízállás híján kénytelenek voltak a várható nagyvízi hozamot számításokkal megbecsülni , „ . . . A másodpercenkint lefolyó víztömegek . . . megállapításához szükséges keresztszelvényés vízszínesésre a Vízrajzi Osztály 400—500 m hosszúságú vonalon felvett 10 keresztszelvényt, s ezeknek középértékéből, s a megfelelő vízszín eséséből a GANGUILLET—KUTTER-féle képlet segítségével számította ki a középsebességet és a másodperczenkénti vízemésztést ... Az érdességi koeficziens megállapítása végett mindegyik folyónál néhányszor közvetlenül megmértük a folyóvíz felszínének sebességét. . ,"

155 A mérési eredmények alapján megállapították, hogy a Gyoma körül még nem teljesen kiépült töltések nem nyújtanak kellő biztonságot, mint azt az 1888. év tavaszán bekövetkezett árvíz is példázta. Kihasználva a magas vízállást szárnymérések útján ellenőrizték a számítások helyességét, s úgy találták, hogy a gátkorona szintjére számított eredmény 15 cm-rel adott magasabb értéket a valóságban szükségesnél. A tárgyról adott szakvéleményében a Vízrajzi Osztály megállapította, hogy a Gyoma körül korábban tervezett töltések végleges kiépítése kellő biztonságot nyújt, de a még nem teljesen kiképződött Körös-meder megfigyelése továbbra is szükséges.

156