Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

szelvény-középsebességhez való viszonyát a szelvény egészére kiterjedő pontonkinti szárnymérés alapján állapították meg. A szárnynak a leírt módon való alkalmazását érdekes kísérletnek kell tekintenünk. Gyakorlati jelentősége nem volt. Az öntözőcsatornákban áramló víz rendkívül kis sebessége miatt fokozottan érzékeny szárnyra volt szükség, és folyamatos működése érdekében minimumra kellett leszorítani az iszaplerakódás veszélyét. Az igényeknek megfelelő műszer kialakításakor kísérleteztek a Hajósszárny tengelyének és vitorlájának az acélnál kisebb fajsúlyú fémekből (pl. magnálium öntvény, alumínium) való elkészítésével. A szárny megfelelő módosítása VICZIÁN Ede nevéhez fűződik, VICZIÁN Ede aki az érzékenység fokozását a forgó részek tömegének csökkentésével igyekezett elérni: a szárny vitorlája vékony acéllemezből készült, és tengelye csak néhány milliméter átmérőjű volt: a vitorla tengelyét golyók helyett négy kis kerék fogta körül, amelyek alig akadályozták a víz szabad áramlását (41. ábra). A módosított szárny igen kényes volt. A kis felületre korlátozott hegesztés miatt a vitorlák könnyen leváltak a tengelyről. Mivel pedig sebesebb vízben már a víznyomás hatására