Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
egy jelírógéppel kapcsolatban használták. A másik csak 10 fordulatonkint kapcsolt, hogy meg lehessen számolni a csengő adta jeleket. Az alul-fölül horogban végződő függőleges tengelynél fogva, amely körül szabadon forgott a műszer, kötélre erősíthették a szárnyat és alája terhelő súlyt akaszthattak. Ha kiemelték a függőleges tengelyt, rúdra erősítve használhatták a műszert. Ilyenkor a vízszintes kormánylapátot eltávolították. Bajorországban és Svájcban, ahol a vízerőhasznosítás fellendülése a hetvenes évektől óriási feladatot rótt a vízrajzi szolgálatra, a hidrometriai műszerek gyártása a finommechanikai ipar önálló ágává fejlődött. A már említett schaffhauseni AMSLER-LAFFON-on kívül Albert OTT (1847—1895) kempteni (Bajorország) műszerész, felismerve a kínálkozó üzleti lehetőségeket, a hidrometriai műszerek gyártására rendezkedett be. Kezdetben a csehországi vízrajzi szolgálat vezetőjével, A. R. HARLACHER professzorral (1842 — 1890) szorosan együttműködve, gyakorlati tapasztalataik és tanácsaik figyelembe vételével fejlesztette műhelyét, amely fiának, L. A. OTTnak (1883—1946) vezetése alatt világcéggé lett. Nálunk a vízerőhasznosítás gyerekcipőben járt, és iparunk fejletlen volt.* A Hajósszárnyak kisipari módon, egyedi darabokként készültek. Mégis becsületet szereztek szerkesztőit * jüknek és a Vízrajzi Osztálynak. A KVASSAY által kiépített és gondosan ápolt francia—magyar kapcsolatok eredményeként a nagy múltú Annales des Ponts et Chaussées, a kor legtekintélyesebb műszaki folyóirata, helyet adott annak a cikknek, amelynek első részében PECH József a Vízrajzi Osztály hidrometriai tevékenységét, második részében HAJÓS Sámuel az általa szerkesztett műszert, és a hazai gyakorlatban alkalmazott mérési módszereket — köztük az alább ismertetendő részletező módszert - adta közre (1898). 122 A cikket teljes terjedelmű fordításban közölte az orosz közlekedésügyi minisztérium folyóirata ( 189 9) 123 . Négy folytatásban foglalkozott vele a lengyel szaksajtó (MALISZ, 1900) 124 és említést tett HAJÓS műszeréről az Egyesült Államok vízrajzi szolgálatának az 1899. évi vízhozammérésekről készített jelentése is (NEWELL, 1900) 125 .*** A Hajós-szárny igazi sikerét azonban Oroszországban érte el, ahol általános használatba került.**** Igen meg lehettek vele elégedve, mert KOLUPAILA professzor, aki fiatal korában orosz vízrajzi szolgálat mérnökeként maga is használta, litván nyelvű Hidrometriájában nemcsak részletesen ismerteti, hanem HAJÓS arcképét is közli (19 40) 127 . Végül V. D. BIKOV hidro* Néhány tájékoztató adat az 1890-es években Magyarországon használatban levő Woltman-szárnyak számához: a Vízrajzi Osztály minden Woltman-szárnyat évente kétszer — más hozzá beküldött szárnynyal egyetemben — a milléri csatornában bemérte, 1894-ben 19, 1895-ben 21, 1897-ben 33 műszer egyenletét határozták meg. ** HAJÓS konstruktőri tevékenységének értékes segítőtársa volt WEISZ Károly budai műszerész, aki a HAJÓS által megadott ötletek alapján sokszor meglepő önállósággal szerkesztette meg a különféle új szerkezeteket, műszereket. ***'Az Annales des Ponts et Chaussées-ben megjelent leírásban a H-jelű szárny, ,, moulinet type H" néven szerepel. A moulinet szó eredetileg a gyalogutak sorompójául szolgáló forgó keresztet jelenti. A moulinet „sebességmérő szárny" jelentését az amerikai ismertető bizonyára egyetlen szótárban sem találta meg, s mivel a mérőeszköz angolul meter, a ,,H" jelentésére pedig nem jött rá, a Hajós-szárnyat ,, moulinet meter"-nek nevezte. 126 ** ** A Hajós-féle műszer használhatóságára és nemzetközi elismertségére további jellemző adat, hogy az 1930-as évek elején a csehszlovák hidrológiai hivatal vezetője Jan SMETANA professzor a Vízrajzi Intézettől egy teljes kollekció Hajós-szárnyat kért, hogy a pozsonyi hidrológiai intézet a Duna Pozsony—Komárom közötti szakaszán szükségessé vált vízmérési munkálatokat elvégezhesse.
