Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
moló (1876) , amelynek kivonatát MORIN az Annales des Ponts et Chaussées-ben is közölte — sajnos — angolnak nevezve a szerzőt. RÉVY az argentin kormány megbízásából elsőként készített 1870—71-ben vízrajzi felvételt a Parana és az Uruguay alsó szakaszáról és közös torkolati szakaszukról, a Rio de la Platáról. Sebességméréseihez a londoni Elliott céggel készíttetett szárnyat (12. ábra), amelyet 3 m mélységig függőlegesen álló rúdra szerelve, míg mély vízben (egészen 26 m-ig!) két láncon felfüggesztett, vízszintesen tartott rúd végére erősítve használt. Mivel a tartórúd a mérési szelvény fölött lehorgonyzott ladikhoz is ki volt kötve, a szárnynak mind helyes állása, mind a víz sodra ellenében helyben maradása biztosítva volt (13. ábra). A kettősen felfüggesztett műszert egyenletes sebességgel a fenékig lebocsátva, a szárnyfordulatok száma közvetlenül megadta a függély-középsebességet, amiért RÉVY a berendezést , .current integrator"-nak nevezte el. Az integráló eljárás alkalmazása folytán nem volt szükség a felszíni- és a középsebesség közötti viszony ismeretére. RÉVY ezt nem is kutatta, sőt minden elméleti okoskodást és képletek alapján való számítást elvetett. Nem tett általánosítható megállapításokat sem, és ebben odáig ment, hogy még egyetlen vízhozamadatot sem közölt. A vízhozam nagysága — mondja — még azonos vízállásnál is különféle pillanatnyi körülményektől függ, és ezért a sebességmérések eredményét feltüntető rajzokon a mérés napján kívül a napszakot is feltüntette. (Nemcsak az ár—apály befolyásolta szelvények esetén!) Munkájának függelékében RÉVY részletesen ismertette műszerét és különböző alkalmazási módjait, valamint a szárny bemérését. Figyelemre méltó újítás, hogy a) a lapátok felerősítésére szolgáló gömbfej üres lévén, vízkiszorítása ellensúlyozza a forgó rész tömegét: a súlytalanság a minimumra csökkenti a súrlódási ellenállást, és b) a fordulatszámláló berendezés vízzel kitöltött, üveglappal lezárt térben van elhelyezve, amelybe nem juthat ilyenformán a szárny forgását károsan befolyásoló iszap, és a kerék állása az üveglapon keresztül jól leolvasható. Valószínű, hogy RÉVY már expedíciójának előkészítése során gondolt az integráló mérésre, mert a szárny tengelyén levő orsó és a fordulatszámláló fogaskerék közötti kapcsolat nemcsak egy zsinór meghúzásával a mérés tartamára, hanem egy csavar meghúzásával tartósan is biztosítható volt. Az integráló mérés — különösen nagy mélységek esetén — igen jelentős időmegtakarítást jelentett, hiszen a fordulatszámlálót minden függélyben csak a műszer lebocsátása előtt és kiemelése után kellett leolvasni: a műveletnek a pontonkinti mérésnél minduntalan szükséges ismétlése elmaradt. Az eljárás elve L. G. TREVIRANUS brémai mechanikus nevéhez fűződik ( 1861 ) 70 . Kis (4—7 m széles) műcsatornákban végzett mérései közben, még 1848-ban támadt az a gondolata, hogy a tartórúdra szerelt szárnnyal lassú, egyenletes sebességgel az egyik parttól a másikig haladva egyetlen beállítással határozza meg a bizonyos mélységben uralkodó sebességek középértékét. A derékszögű négyszög szelvényű műcsatornákban, amelyeken egyszerűen pallót fektettek át a mérés helyén, szinte önként adódott és kitűnően bevált ez az ötlet, de természetes vízfolyások esetén megoldhatatlan lett volna a-szárnynak vízszintes irányban való mozgatása. TREVIRANUS közleményében szó esett ugyan a függőleges értelmű integrálásról, * Ennél is szomorúbb, hogy az 1879. évi szegedi árvíz után a hazai vízi munkálatok felülvizsgálatára a kormány által meghívott külföldi szakértők francia és magyar nyelven Budapesten kinyomtatott jelentése amerikaiként említi RÉVY-t. A szakértők — többek közt — megkapták véleményezésre RÉVY-nek a budapesti Duna-szakasz szabályozásáról készített művét, de tárgyilagosságuk megőrzése végett anélkül, hogy a szerző magyar származását elárulták volna nekik. Francia nyelvű jelentésük magyar fordítója sem helyesbítette tévedésüket (NENDTVICH, 1879) 69 .
