Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
4. HUSZÁR MÁTYÁS MUNKÁSSÁGA Szélesebb körű hidrometriai tevékenységre csak a nagy, országos jelentőségű vízszabályozások előkészítése kapcsán került sor. A terveket megalapozó felvételek előírásai ugyanis a meder térképezésén kívül felölelték a hidrotechnikai mérések egész körét, beleértve a vízhozamok alakulásának megállapítását is. Elsőként 1818-ban, a Körösök és a Berettyó vízrendszerében indultak meg a munkálatok HUSZÁR Mátyás* (1778—1843) nagyváradi kamarai kerületi igazgató vezetésével. 23 HUSZÁR már előzőleg 1802-ben az ESTERHÁZY grófoknál vízrajzi és háromszögelési feladatokkal foglalkozott 24 , majd 1809—1810-ben,állami ösztöndíjjal másfél éves tanulmányutat tett Nyugat-Európában: Olasz-, Francia- és Németországban, valamint Hollandiában és KeletPoroszországban tágította vízépítési ismereteinek körét. 25 Megismerkedett — többek között — a vízsebességmérés legkorszerűbb eszközével, a Woltman-szárnnyal is. Valószínű, hogy az ő javaslatára szerezte be a Hajózási Igazgatóság — a felvételre vonatkozó utasításban elrendelt sorozatos vízhozammérések céljaira — az első Woltman-szárnyakat. HUSZÁR, 1821. december 31-én kelt évi beszámolója szerint, 39 szelvényben irányzott elő vízhozammérést. A három Körösön és a Berettyón 3—3, a Fehér- és a Fekete-Körös egyesülése alatt 2, a Nagy-Körösön (ma Hármas Körösnek nevezzük) 4 szelvényben, továbbá a Tiszán — amelynek Abádszalóktól Szegedig terjedő szakaszát is bevonták a felvételbe — 8 helyen, végül a Maroson 1 és a Körösök vízrendszerének kisebb vízfolyásain 12 helyen. 26 A mérések céljáról és módjáról HUSZÁR 1823. február 6-án kelt latin nyelvű jelentése a következőket mondja: ,,. . . Egy bizonyos vízmederben lefolyó víz mennyiségének ismerete sokféle haszonnal jár, a szabályozás tervének megállapításához megadja azon adatokat, melyek szerint a medret csökkenteni vagy növelni kell, ismervén a veszélyes vízmennyiséget . . . a munkát Woltman-féle műszerrel végeztük 28 különböző helyen mérve, mégpedig a folyótalálkozások fölött ill. alatt, és a két hozam összegéből vagy különbségükből kaptuk meg a harmadik mennyiséget. Ilyen módon . . . határoztuk meg a Tisza hozamát a Maros beömlése alatt és fölött, és magát a Marosét, és hasonlóképpen mértünk másutt is ... A Tisza szélességében mintegy 20 lábnyi [~6,30 m], a kisebb vízfolyásonként 18, 10, 5 ill. 3 lábnyi [~5,70 m, 3,20 m, 1,60 m ill. 0,95 m] távolságokban mértük a sebességet, az egyes függélyesekben lábankinti, a kisebb vízfolyásokban 1/2 lábankinti [~32 ill. ~16 cm] mélységben 100 másodpercig. Végül összegeztük a részeredményeket és a végeredményt jegyzőkönyvbe foglaltuk . . . " 23 Egy-egy szelvényben többször, különböző vízállásnál végeztek sebességmérést.Közelebbi adatok nélkül is nyilvánvaló ez HUSZÁR nak abból a megjegyzéséből, hogy „ugyanazon vízállásnál hol nagyobb, hol pedig kisebb sebességet észleltek", vagyis „ennek a vidéknek a vízfolyásain a vízsebesség nem arányos a víz magasságával". A szóban forgó 1822. évi első Woltman-szárnnyal történő hazai vízhozamméréseknek az eredményei valahol a levéltári iratok között lappanganak. HUSZÁR jelentéséből mégis megállapítható, hogy a mérések igen szakszerűek voltak, hiszen az ugyanazon vízállásnál lefolyó vízhozamoknak a mindenkori vízszínesés szerinti változására is rávilágítanak. * HUSZÁR Mátyásról, sajnos nem maradt fenn arckép. A „Vízgazdálkodási lexikon"-ban (Mezőgazdasági Kiadó, 1970) közölt rajz a képzelet szülötte, éppúgy, mint a „Magyar Földmérők Arcképcsarnokáéban (szerk. RAUM Frigyes, Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat, 1976.) megjelent arckép.
