Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Ábramagyarázat
A pontonkint tett mérés eredménye a folyamatos vastag vonallal ábrázolt görbe, A felfelé húzott műszerrel végzett integráló mérés eredményeit vékony szaggatott vonallal ábrázolták, míg a lefelé eresztett műszerrel végzett integrálás középsebesség görbéjét vastagabb szaggatott vonallal jelezték. (HAJÓS, S.: L'état actuel des jaugeages en Hongrie, 1900., valamint Vízrajzi Évkönyvek, VIII. kötet, 1898.) 36. A Vízrajzi Osztály tanulmányi mérésekhez használt szabatos vízmércéje. A mederfenékre levert csőbe csupán kis lyukon bejátszó víz felszínének hullámzását az úszó test fokozatosan csillapította. A leolvasóképesség 0,5 mm. (Vízrajzi Évkönyvek, VIII. kötet, 1898.) 37. A vízállás, a víszszínesés és a vízszintváltozás alakulása az 1898 márciusában Tiszapüspökinél végzett tanulmányi mérések során. (HAJÓS S.: Hidrometria, 1906.) 38. A mérés kezdetét nyíl jelzi. Az áradás 8,10 m vízállásig folyamatosan növekvő vízhozamot ad, majd a vízhozam csökkenni kezd, annak ellenére, hogy a vízállás tovább emelkedik. Ezt követően a vízhozam további változása már vízálláscsökkenéssel jár. Jellemző az azonos vízállásnál jelentkező áradó és apadó vízhozam értékekre, hogy 7,05 m vízállásnál a hozamok különbsége ~940 m 3 /s, azaz az eltérés ~37%. (HAJÓS S.: L'état actuel des jaugeages en Hongrie, 1900.) 39. A tárgylencse jobb fele mikrométer-csavarral elmozdítható volt. A két tárcsával ellátott parti lécet úgy irányozták be, a mozgatható féllencsét úgy állították be, hogy a felső tárcsa képe egybeessék a másik féllencse adta képen az alsó tárcsával. Az elmozdulás értéke arányos volt a távolsággal. A műszert a c csavarral rögzítették az úszóhídon levő észlelőfülke oldalához. (Vízrajzi Évkönyvek, VIII. kötet, 1898.) 40. Öntözőcsatorna vízszállításának folyamatos mérésére készült berendezés a békéscsabai öntözőtelepen, az 191 0-es években. A tutaj alatt felerősített szárny fordulatait egy — 24 óra alatt körülforduló — körlapra, a középponttól sugárirányban jegyezte fel a műszer. A képen kalapját kezében fogó személy VICZIÁN Ede, mellette TRÜMMER Árpád ül. (A Magyar Vízügyi Múzeum archívumából.) VICZIÁN Ede, a Vízrajzi Osztály főnöke (A Magyar Vízügyi Múzeum archívumából.) 41. A műszervitorla tengelyét golyóscsapágy helyett körülfogó kerekek kevésbé voltak érzékenyek az oxidációra, s a műszer karbantartása is egyszerűbb volt, mint a Hajós-féle szárnyé. Az igen érzékeny műszerrel nem végeztek folyami mérést, csak kisebb patakok, öntözőcsatornák, valamint szivattyútelepek garanciális vízszállításának megmérésére használták. (A Magyar Vízügyi Múzeum gyűjteményében, KTA 009 T00 86.1250.) 42. A dinamikus csőbe (b) a p nyíláson, a statikus csőbe (a) az a x és a 2 nyílásokon áramlott be a víz. Mérés alkalmával a d csaphoz kaucsukcsövet csatlakoztattak, amelynek megszívásával az a ill. b csőben levő vízoszlopot szemmagasságig lehetett emelni. Ezt követően az e csap elzárása után kezdetét vette a vízoszlop magasságok leolvasása a c nóniusszal ellátott mérőhenger segítségével. A két vízoszlop magasságkülönbsége adta meg a sebességgel arányos h értéket. A műszer hátránya volt, hogy a h értéke rendszerint igen kis mennyiség volt, s meghatározása nehezen ment a kívánt pontossággal; valamint az, hogy a Pitot—Darcy cső törés veszélye nélkül nagy vízmélységben nem volt alkalmazható. (HORVÁTH Ignác kéziratából.) 43. A Vaskapu-csatornában 1897. június 8-án végzett vízsebességmérés eredményei. (GRUBER J.: A Vaskapu-csatornában... MMEK, 1900.)
