Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

HUSZÁR Imre szerkesszek, amely az ily irányú igényeknek jobban felel meg. Különösen nagy folyók oldalágaiban igen gyakran fordulnak elő oly kis sebességek, amelyeknél a műszer szárnya nem indul meg. ... Igaz ugyan, hogy vannak oly laboratóriumi műszerek, amelyek 2—3 cm/s sebességű vízben már működnek, azonban ezek kényes szerkezetük miatt hordalékos vízben hamar felmondják a szolgálatot. Az a szempont vezetett tehát, hogy 1. a műszer minél kisebb sebességnél meginduljon, és 2. hogy hordalék se hatolhasson bele és így tartós mérésre legyen alkalmas . . ,"

201 A szabadalmi leíráshoz mellékelt vázlat 1. ábrája „kis sebességű, chemikáliáktól gyakorlatilag tiszta vízfolyások mérésére alkalmas megoldást szemléltet". A 2. ábra a „nem tiszta vizekben (mint tengervízben, ipari szennyvizekben) való vízsebességmérést teszi lehetővé". Az ötlet gyakorlati megvalósításáról annyit tudunk, hogy a Szigetközi Ármentesítő Társulatnál kisméretű mesterséges csatornákban használták, de a műszer (61. ábra) szélesebb körben nem terjedt el.