Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

X. A Zsigmondy-cég munkái századunk elején

39. kép. A Tecklenburg emlékérem (A Deutsches Bergbau Museum szívességéből) hozzá. A fúrásnak gázfeltörés esetén 15 napig történő beszüntetése ellen foglalt állást, mivel „így teljesen tönkre lehet tenni minden fúrást, mert elégséges, ha egy-két napig a csövet nem mozgatják, a cső megszorul annyira, hogy azt többé se le-, se felfelé mozdítani nem lehet. A hatóságnak 24, maximum 48 óra alatt intézkednie kell a továbbfúrást illetően". [74]. A 65-ik éve felé járó Zsigmondy Bélán a kor alig hagyott nyomot (40. kép). Ugyanolyan frissen járt-kelt, mint évtizedekkel ezelőtt s ugyanolyan energiával intézte'a vállalat ügyeit, mint a kilencvenes években. A vállalati teendői mellett közéleti tevékenységét is változatlanul folytatta. Az 1913-as év folyamán Zsigmondy befejezte az előző évben megkezdett harmadik fúrást Görömbölytapolcán (200,23 m) és Nyíregyházán a MÁV állomáson (115,83 m), Orsován a m. kir. honvéd laktanya részére (20,65 m), továbbá Bátaszéken, Isaszegen és Szabadkán (ma Subotica, Jugoszlávia) új kutakat készített. Talajvizsgálat céljából öt helyen 21 fúrás készült összesen 273 m hosszban [50]. Érdekes munkája adódott a vállalatnak a Lánchíd 1913-ban elhatározott újjáépítésével kapcsolatban [92]. A láncokat a diósgyőri vasmű, a vasszerkezeteket az állami gépgyár készítette és szerelte, az alépítményi munkákat pedig a Zsigmondy-cég végezte. Ebben a munkában már főképp Zsigmondy Dezső jeleskedett. A „Közmunka" 1914.