Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

VIII. A két Zsigmondy együttműködésének utolsó szakasza (1882-1888)

most kérte fel, a szakbizottság naplójából [67] pedig kiderül, hogy Zsigmondy Béla önálló kiállítóként szerepelt. A napló nemcsak jelentkezését említi (1884/53. szám), hanem azt is, hogy késznek nyilatkozik a csarnokban kért területről lemondani és kér a helyett engedélyt fúróeszközeit egy különálló fúrótoronyban kiállítani" (1884/123. szám), továbbá, hogy a vezetőség kérésére beküldte a torony rajzát (1884/165. szám). Erről a fúrótoronyról nemcsak a Bányászati és Kohászati Lapok tettek említést [68]. Böckh János így írt róla a kiállítás „Hivatalos jelentésiében [69]: „A szakember, ki benne megfordult és szemlét tartott, csakis megelégedéssel távozhatott, tisztelettel azok iránt, akik e fényes eredmények olyan szép és számos példáit bírták bemutatni... és valóban örömmel tekinthette mindenki, mit képes elérni a kellő szorgalom és erély, ha a tudományok bizton alapján halad, melyek közt ez esetben tudományunk, a geológia, nem az utolsó helyet foglalja el". A fúrótoronyban láthatók voltak: a petrozsényi fúrások és a budapesti városligeti artézi kút földtani szelvénye, a valle-gallarei artézi kutak helyszínrajza, a ránkherlányi artézi szökőkútról, a hódmezővásárhelyi Nagy András János-féle kútról, a harkányi, lippiki és a budapesti margitszigeti artézi kútról készített fényképek, valamint az újszegedi talajfúrások helyszínrajza, s végül a különböző fúrásokból származó hengerpróbák sora. A kiállítás alkalmából rendezték meg a bányászati, kohászati és földtani kongreszszust (1885. szeptember 14—16.), amelynek a monarchia túlsó feléből és más országokból jött 159 vendégén kívül 289 hazai résztvevője volt. Zsigmondy Vilmos, mint a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg. „A közös veszélyek közös kapoccsal fűzik össze a szaktársakat, de egy pálya sem bensőbben mint a bányászat", mondotta többek között, és annak a reményének adott kifejezést, hogy a szép összejövetelnek folytatása lesz [3]. Zsigmondy Vilmos szavának nagy visszhangja támadt, különösen akkor, amikor Albert Fauck* javaslatot tett a mélyfúrással foglalkozó műszaki szakemberek évenkénti összejöveteleinek rendszeresítésére. A kongresszus résztvevői örömmel üdvözölték a gondolatot és el is határozták, hogy az első ilyen összejövetelt még ez év folyamán Kassán tartják. A kongresszushoz kapcsolódott szeptember 15-én az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület alakuló közgyűlése, melynek előkészítői között volt többek között Zstn^ondy Vilmos országgyűlési képviselő és Zsigmondy Béla is. A tanácskozás vezetésére elnökül egyhanguicg Zsigmondy Vilmost választották meg. Az egyesület megalakulásának lelkes kimondásánál azonban nem jutottak tovább. Az alapszabályok feletti vita elhúzódása miatt az ülés félbeszakadt. Az egyesület ügyének intézését egy 17-tagú ideiglenes bizottságra bízták. (Az egyesület végleges megalakulására csak hét év múlva, 1892. július 22-én került sor. Ehhez egy anyanyelvében is egységes magyar bányásznemzedéknek kellett felnőnie. Az eseményt Zsigmondy Vilmos már nem érhette meg, 1888-ban elhunyt). A budapesti kongresszus határozatának megfelelően 1885. december 6-án meg is tartották Kassán az első fúrótechnikusi értekezletet, a „Bohrtechniker Versammlung" ot. A találkozó sikeréhez Zsigmondy Béla „A fúrólyuk meghatározása függélyezővel" című előadásával járult hozzá. Zsigmondy Béla és Albert Fauck ez időtől kezdve szoros baráti kapcsolatban álltak egymással. Zsigmondy Béla az összejöveteleknek a későbbiekben is a legbuzgóbb támogatója volt. A. Fauck kai és Brunicki báróval magukra vállalták, hogy „más országokban használatban levő fúrási módszereket" tanulmányozzák [70]. * Fauck, Albert (1842-1919) amerikai szárm. fúrómérnök, 1867-ben a galíciai olajfeltárásoknál honosította meg Európában az amerikai kötérfúró berendezéseket. 1883-tól vállalkozó Sziléziában és Csehországban. A fúrómérnökök és fúrótechnikusok nemzetközi vándorgyűlésének egyik alapítója.