Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása

8. ábra. Mederszabályozás rözsepokróccal biztosítást végeztek az ideiglenes szolnoki vasúti híd alatt. Végül a tisza menti harcok során levert szükséghidak maradványainak eltávolításával járultak hozzá a hajózóút mielőbbi megnyitásához (1946).

1418 * * * Általános érdekű kérdés ugyan, amelynek részletezésébe itt nem bocsátkozhatunk, de helyi vonatkozásai miatt nem hagyhatjuk említés nélkül sem, hogy az újjáépítés és tervgazdálkodás eredményeivel és növekvő feladataival párhuzamosan ismételten felmerült a társulati munka korszerűsítésének, újjászervezésének szükségessége is, mígnem a kérdést a társulatok és általában a vízügyi feladatok ellátásának teljes államosításával oidotta meg 1948-ban — a 6060/1948. sz. kormányrendelet.

25 27 Az első lépések még a korábbi jogalkotás keretei között történtek: a társulati autonómia felfüggesztésével és miniszteri biztosok kinevezésével (41 150/1945. FM rendelet). E miniszteri biztosok hatáskörét azonban fokozatosan kibővítették, mégpedig főleg a már említett 95 413/1946. FM sz. rendelettel, amely a társulatok feladatává tette a vízhasználatok előmozdítását is. Később a Gazdasági Főtanács, már 1947-ben felvetette a földadóba beolvasztandó ártéri járulék bevezetését és esetleg ,,az ármentesítő társulatok államosítását" is. (1534/1947. sz. G. F. hat.) Ez azonban, mivel az időszerűtlennek tekintett javaslat ellen a Tisza-Dunavölgyi Társulat szót emelt, egyelőre lekerült a napirendről. (A Gazdasági Főtanács következő határozati javaslata már a vízgazdálkodási kerületek kialakításának a gondolatát is felvetette,, munkájuk irányítására pedig kerületi és országos tanácsok szervezését javasolta.)