Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

3. A mezőgazdasági vízhasznosítások

Ugyancsak 1952—1953-ban kezdődött a rizsföldi haltenyésztés is — a korábbi körösvölgyi kísérletek nyomán. Ezen a téren 1956-ban érték el a legjobb eredményt, amikoris 859 ha-on 52 termelőszövetkezet 475 q (= 55 kg/ha) halat halászott le. A rizsföldi haltenyésztés azonban már 1957-ben erősen visszaesett — majd teljesen megszűnt. A rizstermesztés jelenlegi modern agrotechnikájával ugyanis (többszöri lecsapolás, vegyszeres gyomirtás, nagy adag műtrágya stb.) a rizstelepi haltenyésztés már nem egyeztethető össze. 1954-től ugrásszerűen fejlődött a béka halászat is. A béka a rizsterületek fejlődésével együtt szaporodott el. Szolnok megyéből 1955-ben 6000 kg, 1956-ban 15 000 kg és 1957-ben 20 000 kg békát exportáltak. (Szerepe a rizstermelés visszaszorulásával párhuzamosan ugyancsak csökkent.) Jelenleg a Közép-Tiszavidéken 25 halastó van, összesen 1844 ha területen. A legnagyobb a Középtiszai Állami Gazdaság területe (789 ha).

119 Halásszák a tiszai és körösi holtágakat is, azonban intenzív halgazdálkodásról nagy részükben nem lehet szó, mivel nem lecsapolhatok. Ilyen halgazdálkodásra csupán a Szajoli és a Fegyverneki holtág egy részét rendezték be. A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei a halászat-tógazdálkodás terén is jelentős fejlesztési lehetőségeket biztosítanak: részben a főművek által létrejövő vízfelületeken (12 700 ha nagyságú tározótó, főcsatornák), részben az öntözőrendszerek vízellátása útján, új halastavak építésével. A Kiskörei Vízlépcső 12 000 ha halastó vízellátását teszi lehetővé.

120 42. ábra. A György-ér medrében létesített halastó lehalászása (Tiszasülyi Állami Gazdaság)