Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
2. A „Tiszavölgy rendezésének" befejező szakasza
A medret a folyó közepes vizének levezetéseié alkalmas csésze-szelvénnyel képezték ki. (A jellemző keresztszelvényeket a 14. sz. ábra mutatja be.) A kétoldali töltések tengelyének egymástóli távolságát és keresztszelvényeinek méreteit a nagyvizeknek megfelelően állapították meg. (A felhasznált kotrók azonban a depóniát nem tudták a tervezett töltés helyére rakni.) A kotrási munkálatokat az 1944—1945. évi felszabadító harcok viszonylag rövid ideig szakították csak meg és 1948-ra elkészült az Újszász—Tarnatorkolat közötti, valamint a Jászberény-környéki szakasz, majd 1948—1956 között a Jászfelsőszentgyörgy—Apc közötti szakasz mederkotrása is. A kotrási munkákat a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság fejezte be az apci vasúti híd 117,9 fkm szelvényénél. A munka során összesen 1 877 000 m 3 földet emeltek ki. A munkálatok második szakaszát, a Zagyva árvédelmi töltéseinek építését, 1948-ban kezdték meg a legjobban veszélyeztetett helységek: Hatvan, Jászberény, Jásztelek, Alattyán, Jánoshida, Jászalsószentgyörgy stb. körzetében. Az építés munkája azonban rendkívül vontatottan haladt, mivel a töltésépítés céljaira nem állt rendelkezésre elegendő hitel és nem készült egységes beruházási terv sem. Jellemző a helyzetre, hogy még a Zagyva mértékadó árvízszintje is bizonytalan volt. A VITUKI 1954. évi tanulmánya csak a Zagyva—Tárna összefolyása alatti szakasz mértékadó árvízszintjét állapította meg, tisztázatlanul hagyva a jászberényi szakasz szabályozásához szükséges mértékadó árvízszint kérdését. 50 a Amikor a VIZITERV 1957-ben elkészítette az Újszász—Jászberény közötti Zagyva-szakasz szabályozásának tervét, kész töltések csak néhány rövid szakaszon voltak: Hatvan alatt mindkét parton a vasútvonalig, a Galga torkolati szakaszában és Jászberény alatt. Az új terv a mindkét oldalon folyamatosan kialakítandó töltések építési költségeit 24,2 millió Ft-ra becsülte. Költségvetési fedezet hiányában a főhatóságnak hozzá kellett járulnia a töltések ,.fokozatos" kiépítéséhez — és az első építési szakaszban a tervezett fenék felett 5 m magasságú közepes árvizek (nyári árvizek) ellen emeltek a véglegesnél 2 m-rel alacsonyabb szintű töltéseket, mégpedig felülről lefelé haladva. 19ó1-ig az évente rendelkezésre bocsátott 5—6 millió Ft-ból a bal parton Alattyánig, a jobb parton Jánoshidáig épült meg a teljes szelvényű töltés. Jászalsószentgyörgyig csak a depóniákat összekötő nyúlgátak, innen Szászberekig ún. ,,jelgátak" készültek. A községek védelme érdekében Jásztelek felett és alatt, a jobb parton ,,kapukat" hagytak; az 5,0—5,3 m-nél magasabb árvizek itt folyhattak ki az ártérbe, a Csíkos ősi árvíztározó lapályaiba. A Zagyva—Tárna vízrendszer védvonalainak módosított beruházási programtervét 1962ben készítette el a KÖTIVIZIG. A már meglevő töltésszakaszok teljes védvonallá való kiépítéséhez még kereken 1 000 000 m 3 földmennyiség megmozgatására volt szükség, mintegy 57 760 000 Ft költséggel. 56 /" A töltésekkel egyidejűleg épültek a szükséges zsilipek, gátőrházak és telefonvonalak stb, is. 1963-ban a Zagyva—Tárna völgyében az 1940—1941. évihez hasonló árvíz vonult le, s az ártérben mintegy 10—11 500 ha került víz alá. 57 Ez aztán siettette a töltésépítési munkák befejezését. így a Zagyva—Tárna vízrendszer szabályozása és ősi síkvidéki árterületének mentesítése — a Közép-Tiszavidéken utolsóként — 25 évig tartó munkával 19óó-ra befejeződött.
