Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

2. A „Tiszavölgy rendezésének" befejező szakasza

rétéinek kialakítása, ill. szabályozása (1957) részben a vízgazdálkodás, részben a kommunális vízellátás feladatainak megoldása érdekében. A rendelet alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányításával működő egységes szervezetben 12 területi vízügyi igazgatóság alakult (1954. jan. 1.), amelyeket székhelyükről neveztek el. A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság ekkor kialakított szervezete a következő volt: a központban árvízvédelmi, belvízvédelmi, folyamszabályozási, öntözési, valamint személyzeti, továbbá pénzügyi és üzemgazdasági csoport alakult; irányítása alatt pedig hét kirendeltség (Szolnok, Jászkisér, Abony, Jászberény, Tiszaroff, Cibakháza és Mezőtúr) valamint két felügyelőség (Karcag és Kisújszállás) működött.

35 Lényeges és elvi jelentőségű szervezeti változásra azóta sem került sor, csak a területi egységek ésszerű összevonása és egyes feladatok szervezeten belüli átcsoportosítása bizonyult szükségesnek. Ennek során kapott — növekvő jelentőségének megfelelően — fokozott hangsúlyt és szervezeti egységet a vízellátás-csatornázás ügyének gondozása és kialakult a szakaszmérnökségek és főépítésvezetőségek szervezete is.

3ú A vízgazdálkodás területi szemléletének erősödését is tükrözi, hogy a vízügyi igazgatóságokat 1959-ben működési területükről nevezték el. Helyi vízügyi igazgatásunk neve azóta: Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy a vízügyi igazgatás országos szerve 1958-tól Országos Vízügyi Hivatal (OVH) néven működik és elnöke — államtitkári rangban •—- a minisztertanács tagja. Vagyis vízügyi igazgatásunk immár több mint 20 éve változatlan — tehát beváltnak tekinthető és egyre tökéletesedő — szervezetben látja el a vízügyek ill. a vízgazdálkodás, 1968-tól önálló népgazdasági ágazati szintű feladatait.

37 Területünk államosítás előtti vízügyi fejlődését az előző fejezetben ismertettük. A következőkben a folyószabályozás, az árrnentesítés-árvízvédelem, a belvízrendezés és a vízhasznosítás terén végzett munkáról számolunk be az 1948—1975-ig terjedő időben. Nem tévesztve szem elől, hogy a hagyományos ágazati bontásban ma már csak a gyakorlat követelményeinek megfelelő munkaszervezet tagolódása tükröződik — tevékenységüket azonban áthatja a korszerű komplex vízgazdálkodási szemlélet. 2.2 FOLYÓSZABÁLYOZÁS, FOLYÓCSATORNÁZÁS — VÍZIÚTFEJLESZTÉS A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hatáskörébe, a hagyományoknak megfelelően, a tiszafüredi híd és Csongrád város felső határa közti, a 433,6 fkm—252 fkm-ig terjedő folyószakasz tartozik. Emellett folyószabályozási tevékenysége 1949 óta a Zagyva Jászberénytől a torkolatig húzódó szakaszára is kiterjed.

38 A folyószabályozási tevékenység jellegét sokáig a hagyományok határozták meg: ez a munka az 1960-as évek végéig, a Kiskörei Vízlépcső építésének megkezdéséig, lényegében a kis- és középvízi szabályozásra, partvédelemre, valamint a hajózóút kitűzésre szorítkozott. Az átmetszési munkák befejező szakaszában megkezdett kisvízszabályozás, mint láttuk*, a hajózóút biztosítását, a középvízi szabályozás pedig a meder rögzítését célozta. A fo* Lásd monográfiánk 2. kötetét 34—42. p.